Babits Mihály: Mint forró csontok a máglyán...

Nem az énekes szüli a dalt:

a dal szüli énekesét.

Lobbanj föl, új dal, te mindenható!

Szülj engem újra, te csodaszép.

Most beteg a testem. A földi

vágyak messze nagyon...

Mint ropogó csontok a máglyán,

heverek forró ágyamon.

Barátaim elhagytak engem:

egyedül maradtam már.

Lelkemet kiüritettem,

mint aki nagyobb vendéget vár.

Úgy fekszem itt, mint a főniksz,

ki félve reméli a tüzet,

amelyen el fog majd égni

s amelyből újraszület.

Lobbanj föl, röpíts el engem

piros szoknyáid között:

egy dallal ölöm meg azt, aki

voltam, és már más leszek.

Nem az énekes szüli a dalt:

a dal szüli énekesét.

Lobbanj föl, új dal, te mindenható!

Szülj engem újra, te csodaszép!

Ez bizony leginkább így van: a vers szólítja meg az embert, valami olyan helyzetbe hozza, hogy a költőnek ki kell mondania őt, meg kell fogalmaznia, le kell írnia. Sokszor maga sem tudja, miért. Vagyis hát tudja, mégpedig azt akarja, hogy létrehozza, hogy lássa a papíron megjelenni azt a valamit, ami megszólította. Végső soron a versírás pontosan olyan munka, mint a többi tevékenység.

Minden, ami megszólít minket, máris kapcsolatot létesít velünk. Közünk lesz hozzá, arra ösztökél, hogy alakítsunk, változtassunk a meglévő helyzeten. És az ember már csak ilyen: elkezdi a munkát. Fölássa a virágágyást vagy süt egy adagot a család kedvencéből, abból a túrós buktából. Levelet ír a barátjának, és kimondja: bocs, de hülye voltam. Vagy elszalad bevásárolni, porszívózik, elmosogat, felsepri az udvart... Aztán megáll és nézi: hogy sikerült? Amikor pedig a többiek azt mondják, szép vagy finom, vagy azt, hogy jól ki van találva, akkor boldogok vagyunk.

Csak a munka az egyetlen olyan tevékenység, ami képes megújítani bennünket. És ha másképp nem alakul, ki kell csikarni a munka általi sikert az élettől. Ami elemészti az erőnket, abból születik újra az erőnk, a kedvünk, hogy legyen újabb dal, virágágyás-rendezés, sütemény, bevásárlás, szóval csak fontos munka létezik. Kit mi szólít meg leginkább. Ki miből képes újjászületni. A főniksz a tűzből...

Penckófer János