Egy „sportoló”, aki DX-eket gyűjt
Amatőr rádiózás
Orbán Árpád bátyúi lakos amatőr rádiós, hobbi szinten már hat éve űzi ezt a tevékenységet.
— Mi a legjobb szó az Ön kedvtelésére?
— Sporttevékenység. Vannak, akik szeretik megépíteni a saját rádiójukat – én is közéjük tartozom –, mások beszereznek egy készüléket, és ezzel gyűjtik össze a DX-eket. Én jelentős mennyiségű szakirodalom áttanulmányozása után, mindenféle szedett-vedett alkatrészből építettem meg a saját rádiómat. Ez egyébként egy muzeális értékű készülék, még a KGB használta lehallgatásra.
— Mik azok a DX-ek?
— Például DX-nek számít egy bostoni kapcsolatfelvétel. Ez úgy történik, hogy adok egy általános hívást, és aki azután veszi az adást, visszajelez, hogy milyen minőségű. A visszajelzés egy igazoló lap formájában történik, amit QSL-nek hívnak. Ezekre a visszajelző lapokra rákerül mindkettőnk hívójele, ami egyébként minden rádióamatőr büszkesége, mert a világon csak egy van belőle. Az én hívójelem: UR5DAB – Uruguay Rómeó öt Delta Alfa Bravo.
— Körülbelül hány darab visszajelző lappal rendelkezik, és milyen országokból kapta ezeket?
— Rengeteg ilyen lapom van, nem tudnék pontos számot mondani. Beszéltem többek között Olaszországgal, Svájccal, Angliával, Jugoszláviával, Csehországgal, és persze a legtöbb QSL Magyarországról érkezik. Igazából persze az az érdekes, ha egy nigériai vagy más afrikai rádióamatőrrel sikerül kapcsolatot felvenni, mert ott kevesen vannak, akik ezt a hobbit magukénak vallják.
— Melyik volt eddig a legtávolabbi ország, ahol sikerült kapcsolatot teremteni egy szintén amatőr rádióssal, és hogyan küzdi le ilyen esetekben a nyelvi akadályokat?
— Egy amerikai összeköttetés volt a legtávolabbi, Boston környékén. Az angolnyelv-tudás hiánya távolsági kapcsolatok esetén gondot okoz, de szótár segítségével és távíróval kommunikálok. Ez utóbbit minden amatőr rádiósnak tudni kell kezelni.
— Az Ön hobbija nem okoz zavarokat a szomszédok tévékészülékeinek vételében?
— Előfordul, de ezekre a zavarokra figyelni kell, el kell hárítani azokat, nem zavarhatunk senkit. Igaz, viccesen azt szoktuk mondani egymás között, hogy ha elromlik a mosógép, azért is a rádióamatőr a felelős.
Amíg beszélgetünk, Orbán Árpád kapcsolatokat létesít olyan rádióamatőr ismerőseivel, akikkel nap mint nap váltanak néhány szót, így bepillanthatok a rádiózás kulisszatitkaiba. Csak ülök és figyelek, a felét sem értem annak, amiről például egy magyarországi rádióamatőrrel beszélgetnek. Rólam is szót ejtenek, a magyarországi rádiós meglepve hallja, hogy magyar anyanyelvű vagyok, és újságcikket írok az amatőr rádiózásról, pontosabban Orbán Árpád hobbijáról.
Búcsúzáskor a sok egyéb formaság mellett kapok Orbán Árpádtól egy 88-at és egy 79-et, s bár akkor még fogalmam sincs arról, mit jelenthetnek ezek rádiós nyelven, megköszönöm, és én egy szimpla, hétköznapi viszontlátással köszönök el tőle. Mint később kiderült, a 88 azt jelenti, csókollak, a 79 pedig a legjobb kívánságokat együttvéve.
Kutasi Mónika
