Gombhoz a kabátot

Kisgejőci középiskola

Ungvártól néhány kilométerre van egy falu, Kisgejőc, melynek nincs vasútállomása, busz is ritkán jár arra. Lakóinak száma alig 800, iskolája mégis bizonyítéka annak, hogy „az Élet él, és élni akar”.

1990-ig mindössze egy elemi iskola működött itt, két pedagógussal. A felsőtagozatosok naponta beutaztak a közeli falvak középiskoláiba, gyakran órákba került, mire hazaértek. Egy nap a helybéliek megelégelték ezt az állapotot.

– A szülők sajnálták 10-12 éves gyermekeiket, akik sokszor késő délután kerültek haza éhesen és átfagyva – meséli Benkő Lenke igazgatónő. – Sokat panaszkodtunk emiatt, míg aztán egyszer Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke fel nem vetette az ötletet, hogy bővítsük az iskolát. Nekiindultunk a falunak, aláírásokat gyűjtöttünk a szülőktől, elkészítettük a megfelelő iratokat, majd benyújtottunk egy kérvényt a járási tanfelügyelőségnek.

– Hogyan fogadta a tanfelügyelőség a kérvényt?

– Nagyon segítőkészek voltak. Felméréseket végeztek a faluban, s ezek igazolták, hogy van jövője egy általános iskolának Kisgejőcön. Ezután a járási adminisztráció következett. Ők sem találtak kifogásolnivalót az elképzelésben, így az elemi iskola kibővülhetett néhány tanteremmel. Az iskola bekerült a költségvetésbe, kialakult a tanári gárda, melynek mindössze három tagja beutazó, a többiek helyi lakosok. Időközben a buszjáratok nagyon megritkultak, körülményessé vált az érettségizni szándékozók utazása, így öt év elteltével újabb kérvénnyel kopogtattunk az adminisztráció ajtaján. Az utat már ismertük, s 1995-ben középiskolává fejlődött a tanintézmény.

– Mik a legközelebbi céljaik?

– Sikerült kiharcolni, hogy cserépkályhák helyett bevezessék a gázfűtést, s azóta is egyre fejlődik az iskola. Jelenleg szeretnénk műhelyt és tornatermet létesíteni. Az épületek egy részét már megkaptuk, pályázat útján pénzünk is lett, a szülők pedig minden támogatást megadnak. Ők ugyanis még más községekbe jártak iskolába, így tudják értékelni a kezdeményezéseinket. Az adminisztráció is segítőkész, bár amikor meglátnak, már mosolyognak. Legutóbb azzal fogadtak, hogy mit akarok megint, hiszen a mi kis gombunkhoz már egy egész kabátot kaptunk, de azért soha nem jövünk haza üres kézzel.

A diákok is igyekeznek beváltani a hozzájuk fűzött reményeket. Már az első kibocsátás 12 diákjából öten tanultak tovább az egyetemen, s az idei végzősök közül is sokan készülnek felsőoktatási intézménybe. Az iskola egyre fejlődik, s ki tudja, talán néhány év múlva főiskola építését szorgalmazó iratokat lobogtatnak majd a kisgejőciek...

Olasz Tímea