Segíteni a körülményektől függetlenül
Kárpátalja holland szemmel
A massalusi holland református egyház néhány tagja 1993-ban szembesült először a Kárpátalján eluralkodó szegénységgel és munkanélküliséggel, s elhatározták, életre hívnak egy alapítványt, melynek célja a humanitárius segélynyújtás Ukrajna számára. Az AK Ukrajna Alapítvány (Karácsonyi üdvözlet Akció) Kárpátalján 1997 óta van jelen bejegyzett szervezetként, és számos programot indított az árvaházakban nevelkedх gyermekek megsegítésére.
– Jelenleg két térségben, három programon dolgozunk – mondja Cornelius van de Kerk, az AK Hollandia Alapítvány elnökhelyettese. – Az ungvári körzetben a nagydobronyi, a beregszásziban pedig a benei gyermekotthont patronáljuk, főként technikai segítségnyújtás formájában, nemrég pedig a beregszászi Szivárvány gyermekotthon felszereléséből is részt vállaltunk.
– Mit takar a „technikai segítségnyújtás” kifejezés?
– A benei szellemi fogyatékos gyermekeket fogadó otthonban például ittlétünk három éve alatt teljes körű felújítást és korszerűsítést végeztünk, kezdve az új mosdó-, vécé-, zuhanyozóhelyiségek felszerelésétől, a faburkolatok cseréjén át, egészen az elavult, rozoga bútorok kicseréléséig. Az idén másodízben szigeteljük a külső hővezetékeket, mert a csupasz csövek nem a szobákat, hanem az udvart „fűtötték”.
– Az anyagiak mellett a munkásokat is az alapítvány biztosítja. Miért van erre szükség?
– A jólétben felnövekvő fiataljainkat kívánjuk szembesíteni azzal, hogy ilyen körülmények között is élnek emberek, beteg gyermekek, ezt követően pedig be szeretnénk őket vonni az aktív segítségnyújtásba. Az évente egy-két hétig itt dolgozó, általában huszonéves fiatalemberek megtiszteltetésnek érzik, hogy részt vehetnek a programban, és kétkezi munkájukkal járulhatnak hozzá az alapítvány céljainak megvalósításához.
– Milyen nehézségekkel kell szembenézniük a tevékenységük során?
– Mind a hatóságokkal, mind magukkal az itt élőkkel akadnak gondjaink. Ez utóbbiak néha úgy néznek ránk, mint a „nagy fehér emberre”, aki meg akarja szabni, hogy ezután mit, hogyan tegyenek. Erről természetesen szó nincs, csak a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt szeretnénk minél többet tenni. A problémáink másik eredője a szigorú törvényi korlátok és az ezekhez fűződő bürokratikus labirintusok. Ezekben az útvesztőkben nem kevés energiánk és pénzünk vész el.
– Ön szerint mi ennek az oka?
– Szerintem ez elsősorban politikai kérdés, aminek boncolgatása azonban nem tartozik a hatáskörömbe. Mi megtesszük, amit keresztényi normáink diktálnak, a többi már nem a mi dolgunk...
Kárpátaljai tapasztalatairól a buzgón munkálkodó holland fiatalok egyikét is megkérdeztük. Diederik Douw civilben gyári munkás. Másodízben érkezett hozzánk.
–Egy istentiszteleti hirdetés nyomán jelentkeztem az útra, és ez alkalommal már barátaimmal együtt tértem vissza. Ez egyébként jellemző, az idei „különítmény” tagjainak fele tért vissza ide, pedig utaztatásuk és ittlétük költségeit ők maguk fizetik.
– Milyen hatással vannak rátok az egykori vasfüggöny mögötti ország viszonyai?
– Bár az alapítványnál igyekeztek felkészíteni bennünket az itteni életkörülményekre, megvallom, így is meglepődtünk. Egyszerűen nem gondoltuk, hogy így is lehet élni... Őszinte tisztelettel adózom azoknak, akik mindezek ellenére igyekeznek teljes életet élni.
– Szerinted miben különböznek egymástól a kárpátaljai és a holland fiatalok?
– Leginkább a vállalkozó szellem tekintetében. Hollandiában egy ötlet megszületését követően azonnal hozzálátnak a megvalósításához, nem kérdik, hogyan, miként, az úgyis kialakul. Az itteni fiatalokban még benne van az újtól, a magánkezdeményezéstől való félelem.
-farkas-