A viharvert szívekre kell az áldás
Megszépült a templom Mezőváriban
Hálaadó istentiszteletre hívogatta Mezővári felújított református templomának harangja a híveket a reformáció napján. A váriak örömünnepére Kárpátalja több településéről érkeztek vendégek. Azok, akik az árvízkor „együtt sírtak a sírókkal”, most azért jöttek, hogy „örüljenek az örülőkkel”. Horkay László püspök igehirdetése után Zán-Fábián Sándor tiszteletes ismertette a gyülekezet történetét, majd köszönetet mondott Istennek a megpróbáltatásokért és a gondoskodásért, de megköszönte mindazok munkáját is, akik pünkösdtől mostanáig kivették részüket a felújításból.
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Mocsári Lajos Alapítvány, a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) Diakóniai Osztálya, a Teleki László Alapítvány, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a kárpátaljai református gyülekezetek anyagi támogatásukkal segítették a munkálatokat, s még többen voltak, akik fáradsága nélkül nem lett volna ilyen szép az Isten háza: a viski, a dédai és a helyi építőmesterek és hívek egyaránt vállalták az áldozatot.
A köszöntések sorát Kovács Miklós parlamenti képviselő, a KMKSZ elnöke nyitotta, aki Luther Márton szavait idézve – „Ezt vallom, nem tehetek másképp” – arra intett, ne ingadozzunk, ha népünkért, egyházunkért tenni kell, csak így találnak meghallgatásra fohászaink. Gajdos István, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke főnixmadárhoz hasonlította a mezővári gyülekezetet, s az összefogás ünnepének nevezte az alkalmat. Szekeres Sándor, a Határon Túli Magyarok Hivatala üdvözletét tolmácsolta, O. J. Hricák, a területi vallásügyi osztály vezetője pedig egy orosz nyelvű Bibliát nyújtott át a helyi tiszteletesnek. Ezt követően Nagy Béla, a KRE Diakóniai Osztályának vezetője mondott köszönetet Zán-Fábián Sándornak és feleségének az árvíz idején és az azóta is kifejtett erőfeletti munkájukért. A hálaadó istentiszteletet Szakács Zoltán, a Magyar Köztársaság ungvári főkonzulja, Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke, Kovács Zoltán, Mezővári polgármestere és Porcsalmi László, a Johannita Segítőszolgálat képviselője is megtisztelte jelenlétével. A lelkésztársak köszöntői után a hittanosok dalos összeállítása hangzott el.
– Amikor gyermekeket láttam a templom körül, tudtam, hogy érdemes belefogni ebbe a nagy munkába – mondta végezetül Zán-Fábián Sándor –, mert a gyermekeké a jövő. És inkább legyen gyermekzsivaj a templomban, mint halotti csend az üresség miatt. Elsősorban nekik újítottuk fel a templomot, s mindazoknak, akik Istent keresik. Nem a több száz éves kövekre kell az áldás, hanem a sok vihart megélt szívekre.
O.T.
