Sofőrként érkezett, papként távozott

Csak az öccsét kísérte el…

Taracközi Gerzson, a beregszászi református gyülekezet lelkipásztora segédlelkészi éveit magyarországi falvakban töltötte. Az egy év leteltével hazahívták Kárpátaljára, s ő jött is feleségével és két apró gyermekével együtt. Addigi gyülekezetei minden követ megmozgattak, hogy visszatartsák, s azóta is sokan furcsállják ezt a lépését, ő azonban döntött, és jött. Mint mondja, nem volt könnyű döntés, de inkább vállalta az Istennek való engedelmességet, semhogy elveszítse az áldást. Már a pályakezdése sem volt mindennapi:

– Az elképzelésem az volt, hogy misszionárius leszek – meséli – , s kerestem hozzá az iskolát, ahol felkészülhetnék e feladatra. Öcsém lelkipásztornak készült, néhány fiatallal együtt egy előkészítőben tanult Beregszászban, innen irányították őket Magyarországra felvételizni. Akkor eldőlt a szívemben, hogy jelentkezem én is erre az előkészítőre, megyek a teológiára, és ott majd meglátom, hová, merre tovább. Amikor jelentkeztem, közölték, hogy elkéstem, csak jövőre próbálkozhatok. Elérkezett a felvételizés ideje, az öcsém megkért, vigyem el személygépkocsival Sárospatakra. Miközben folyt a felvételi, egy esti beszélgetés során az egyik professzor kérdéseket tett fel nekem is, többek között bibliaismeretből, amire a felvételizők nem mindig tudtak válaszolni. Miután többször is helyes választ adtam, megkérdezte, melyik csoportban vagyok, szeretett volna személyesen is elbeszélgetni velem. Mondtam, hogy nem vagyok egyik csoportban sem, csak az öcsémet kísértem el. Megkérdezte, nem szeretnék-e én is felvételizni. Mondtam, hogy szeretnék, de se lelkészi, se püspöki ajánlásom nincs. Biztosított, hogy ez nem akadály. Ekkor este tíz óra volt, és másnap reggel nyolckor már a vizsgabizottság előtt álltam. Meghallgattak, kérdéseket tettek fel, végül hazaküldtek azzal, hogy majd értesítenek. Nem sokkal később megérkezett a válasz: felvettek. Így kerültem a teológiára. Valójában úgy végeztem el a teológiát, hogy az ötödik év végéig nem voltak ajánlásaim, nem volt érettségi bizonyítványom – ti. én nem középiskolát végeztem, hanem szakmunkásképzőt –, de elvégezhettem a teológiát Isten kegyelméből. Azóta se volt ilyen a teológia történetében – a professzorok mindig érdekességként emlegetik az esetemet. Úgy hívtak a kezdet kezdetén, hogy sofőrpap: sofőrként érkeztem, papként távoztam.

Lejegyezte: Olasz Tímea