Külön világot teremt suskából

„Nem ördögi mesterség, csak gyakorolni kell…”

Manapság újra egyre többen ajándékoznak, vagy kapnak ajándékba kukoricacsuhéból készült dísz- és használati tárgyakat, melyek egyike-másika iparművészeti szempontból is figyelemreméltó. A Tiszapéterfalván élő Engi Ilona egyike azoknak, akik valódi mesterei a fonott kosaraknak, táskáknak, vázáknak. Munkái nemcsak itthon vagy Magyarországon, de Hollandiában és Amerikában is keresettek.

Ilonka mama – a faluban ugyanis mindenki így ismeri – tízéves korában, viski nagyszüleinél vett először csuhét a kezébe, ahol a szovjet időkben egész családoknak biztosított megélhetést az ilyenfajta szuvenírek készítésére szakosodott szövetkezeti kisüzem.

– Tíz évvel ezelőtt leginkább unaloműzésből láttam ismét a fonáshoz, és azóta sem tudom abbahagyni – meséli mosolyogva. – Szeretek ezzel foglalkozni, mert kétszeresen is jó érzéssel tölt el: egyrészt, míg dolgozom vele, másrészt, mikor látom, hogy másoknak is örömet szerez a kezem alól kikerülő munka. Az évek során sokféle formát, mintát kitaláltam, amiket csak én használok. Nem emlékszem olyan esetre, hogy valamelyik darab ne sikerült volna elsőre.

– Néhány éve minden alkalommal meghívást kapok a Tiszapéterfalvai Népzenei és Kézműves Táborba, ahol egy héten át tanítom a gyerekeket a suskafonásra. Rendszerint mindnyájan nagy lelkesedéssel látnak a számukra tetsző forma elkészítéséhez, de mire elkészül a nagy „mű”, legtöbbször el is fogy a türelmük. Persze nem lehet azonnal tökéletes darabot készíteni, a hibátlan munkához türelem és kitartás kell.

Nem ördögi mesterség, vallja, csak gyakorolni kell...

-farkas-