2002. május 31.

El ne csüggedjetek, lelkeitekben elalélván, mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen. Zsid. 12,4

Nem mai kezdetű háborúnak vagyunk résztvevői, hiszen mióta a bűneset következménye a jó és rossz tudása, e kettő között állandó harc folyik az ember életterében. A világ leghosszabb háborúja ez, többezer éve tart már, és az emberi világ minden egyes tagja megkapja a maga behívóját. Van, aki az ellenség oldalára áll, mások Krisztus seregét erősítik. Akit azonban behívnak, annak be kell állnia a csatába, senki sem maradhat távol a harcmezőtől. Itt nincs alternatív katonai szolgálat, nincs semleges terület.

Nagy azoknak a listája, akik elbuktak a harcok során. Felelőtlenség azt hinni, hogy a harcnak csak győztesei lehetnek. Felelőtlenség azt hinni, hogy minket nem találnak el a Kísértő kegyetlen nyilai, vagy hogy önmagunkban is győzhetünk. Sokszor azért szenved nagy vereségeket a keresztyén világ, mert lebecsüli az ellenfelet, és nem készül fel a támadásra. Nem vesszük komolyan az ördög hatalmát, ugyanakkor Isten hatalmát sem. Sokan csak mívelgetik az Isten szeretetét és a keresztyén életet, úgy tesznek, mintha hívő emberek lennének. A laza magatartás pedig megöli az Isten szeretetét, a vele való kapcsolatot. Nem álltok ellen egészen – figyelmeztet az ige. Nem elég a próbálkozás, hiszen még azok sincsenek biztonságban, akik megindultak, akik már tettek valamit, de aztán valami miatt elakadtak. Akarták, elkezdték, de nem fejezték be. A befejezetlen út azonban nem ér célhoz. Elgondolkodtató, hogyan vélekedhet Krisztus azokról, akik csak elindultak, de esetleg a keresztségnél sem jutottak tovább, ha még azokat sem dicséri, akik éveken keresztül járták az ő útját, de elakadtak. Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből, minden erődből – mondja az első parancsolat. Ennél kevésbé nem lehet Őt szeretni. A tétova magatartás, ami azt mondatja, hogy én nem vagyok ellensége az Úrnak, még nem hit. Istent teljes szívből kell hinni és szeretni. A bűn csábítása ékes, és ha csak egy kicsit nem állsz ellen, az Isten tagadása felé visz téged 20-30 évi szolgálat után is.

Hogyan juthatok el a célig? Pál önmegtagadásra tanít bennünket: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”. Ez azt jelenti, hogy semmit nem akarok, csak azt, ami az Úr ügyét segíti, mert az én akaratomnak veszélyei vannak: lebeszél az Isten szeretetéről. Ha csak egy istentiszteletet hagysz is ki, a következőre már nem vágysz. Csak egyszer kell megállni, és már nem biztos, hogy célba jutsz. Hogy ez ne történhessen meg, engedd át életed irányítását Jézusnak.

Vigyázz, mert háborúban vagy, melynek végén könnyen veszíthetsz. Engedd, hogy Jézus legyen életed kormányosa, és elvezessen az Isten országába.

Szilágyi Károly, gáti református lelkipásztor