A borászat

Egyre több Kárpátalján a borfesztivál, borverseny, borásztalálkozó. Itt, nálunk évszázados hagyományai voltak a borászatnak. Az 1894-es bortörvény szerint Ung és Bereg hegyei, lankái a történelmi borvidékhez tartoztak, de a szovjet rendszernek elég volt 15 év, és teljesen tönk­retette a kárpátaljai borkultúrát. A nemes európai szőlőfajtákat felváltották az igénytelen, nagy hozamú magántermők.

Abban az időben, amikor a kolhozszőlészetekben még a régi vincellérek és pincemesterek dolgoztak, néha sikerült hozzájutni egy-egy korsó jó, száraz borhoz, és a barátokkal szalonnasütés közben elfogyasztani. Ilyenkor aztán megeredtek a nyelvek, elszabadult a fantázia. Szarkasztikus humorral a világforradalom győzelmét, és annak nyugati berendezkedését taglal­tuk, különösen Franciaország volt a begyünkben. Nemcsak Trianon miatt, hanem mert ott volt a legerősebb kommunista párt a szocialista táboron kívül. Eleinte, az első poharak után, sima egyetértésben alakultak a francia ötéves tervek, meg­e­gyez­tünk például a katedrálisok, olyanok, mint a Notre-Dame, vagy a roueni székesegyház raktárrá alakításában (ugye, a leningrádi Izsák székesegyház is évtizedekig sórak­tárként funkcionált). A bre­tagne-i tengerparton felállított vaskohók is az Azo­vi-tengerpart mintájára ké­szültek volna. A Loire-völgyi kastélyok kaszárnyákká, istál­lók­ká, esetleg internátusokká való képzeletbeli átalakítása is simán ment, még a párizsi Diadalív fölé feszí­tendő hatalmas Lenin-kép elképzelése sem váltott ki vitát. Az Eiffel-toronnyal viszont már bajok voltak, egyesek, mint a kapitalizmus jelképét, lerombolták volna, mások sarlót és kalapácsot állítottak volna rá, s volt olyan is, aki hatalmas vörös csillagot látott volna rajta szívesen. A szocialista embernevelésről sem feledkeztünk meg. A szaharai munkatáborok forró homokja, kígyói és skorpiói pozitív hatással lettek volna a francia haladó értelmiség proletár ön­tu­da­tának kialakítására, vetekedve a szibériai Gulá­gok­kal.

A borászatnál maradva, a ked­­­­venc téma a francia szőlészet átalakítása, a termelés megduplázása, esetleg megtízszerezése volt, oly módon, hogy az elsatnyult polgári ízlést kiszolgáló szőlőfajták helyett a kolhozainkban, szovhozainkban bevált novákat honosítják meg. A Champagne-vidék a nehézkes, hosszadalmas, valódi pezsgő­gyár­tás helyett a szeszelt bor hazája lett volna, a világ proletárjai pedig itták volna a szovjet tank­pezsgőt.

Persze, komolyra fordítva a szót, Franciaországban – és itt most majdnem leírtam, hogy sajnos – nem indult be a kommunizmus építése, és a borászat is töretlenül fejlődött ott is és egész Európában. Ezzel a fejlett borkultúrával kell felvennie a versenyt a Magyarországon már szárba szökött, de nálunk még csak csírájában létező borászatoknak.

Tithli