Buleza Ildikó: Megtetszett a súlyzó dobálása

Egy nagyszőlősi világbajnok

2002. augusztus 9., 02:00 , 82. szám

Az atlétika egyik ágaként kialakult súlyzó-zsong­lőr­kö­dés, amely egyesíti a súly­eme­lés, a súlylökés, a gimnasztika és a talajtorna elemeit, ma már egyértelműen Kárpátalja si­ker­­sportá­­­­­­g­á­nak tekinthető. Négy nagysző­lősi lány má­jus­ban az oroszor­szági luhivici világ­baj­nok­ság­ról 4 arany-, 3 ezüst- és 1 bronzérem­mel tért haza. Buleza Il­dikóval, a négy nagy­sző­lősi siker­kovács egyikével beszél­gettünk a „sportág” szép­sé­gei­ről és nehéz­sé­gei­ről.

– Hogyan kerültél kap­csolatba a sportág­gal? Egyáltalán, mi vesz rá valakit, hogy súlyzót do­báljon?

– Tizenegy éves ko­rom­ban édesapámmal kimentünk egy városi ünnepségre, ahol Tat­jana Dorgij, mostani csapattársam tartott súlyzó-zsonglőr bemutatót. Nagyon megtetszett nekem, ahogy dobálgatta a súlyzót, s apukám javasolta, ha annyira érdekel ez a sport, próbáljam ki. Elvitt az edzőterembe, ahol Volodimir Sztri­leckij tartott foglalkozásokat.

– Milyen gyakorlatokat mutatsz be egy-egy versenyen?

– Eleinte azt tanultam meg, amit Sztrileckij edző mutatott, mostanában már magam is ötlök ki gyakorlatokat, amelyeket aztán az edzőm csiszol ki. De előfordult már az is, hogy versenyeken lestem el egy-egy érdekes mozdulatsort.

– Hogyan áll össze a program?

– A programot mindig az edzőmmel együtt állítjuk össze, majd gyakoroljuk. Mindenekelőtt az edző felméri, mire vagyok képes, mert olyan gyakorlatot nem épít be egy versenyprogramba, amit nehezebben hajtok végre, hiszen úgy nagyobb a hibalehetőség. A hibákért ugyanis a programom nehézségéért kapott pontszámból vonnak majd le. A bemutatókra nem szoktunk konkrét gyakorlatsort összeállítani. Egyszerűen csak csinálom, ami az eszembe ötlik.

– Mennyi időt töltesz edzéssel?

– Heti három alkalommal edzek 2-2,5 órán keresztül. De ha nincs időm elmenni edzésre, akkor itthon egyedül szoktam gyakorolni. Ez azért lehetséges, mert nincs előre megszabott edzésmenetem, hanem azt a gyakorlatsort dobálom végig, amelyikhez éppen kedvem van.

– Hány kilogrammos súlyokkal „dobálóztok”?

– Edzésen és a bemutatókon 5 kg-os, a versenyeken 8 kg-os súlyokat használunk.

– Nem félsz, hogy esetleg a fejedre pottyan a súlyzó?

– Nem, mert ha érzem, hogy nem jól érkezik a súly, akkor inkább elhúzódom előle és hagyom, hogy a földre essen.

– Mit szólnak tevékenységedhez, sikereidhez az ismerőseid, a barátnőid?

– Nagyon szurkolnak, amikor versenyekre megyek. A fiúk pedig azt szokták mondogatni, hogy „vigyázzunk, mert ez a lány súlyokat dobál”.

Karmacsi Zoltán