Istentisztelet a Szent Sátorban
Csongori templomfelújítás
Június 24-én történetének újabb fejezetéhez érkezett a csongori református templom. Szorgos munkáskezek kihordták az épület berendezési tárgyait, s a parókia udvarán kifeszített ponyva alatt helyezték el. Azóta minden istentisztelet a „Szent Sátorban” folyik, s így lesz ez mindaddig, míg Isten háza új belsőt nem kap.
A templom utolsó nagyjavítására 1985-ben került sor, azóta csak kisebb-nagyobb foltozgatások történtek, pedig a templom mellett elhaladó kamionforgalom miatt az épület szinte állandó rezgésben van, a járművek esőben-hóban befröcskölik az oldalát. Ez alkalommal az épület belsejének megújítására irányulnak a munkálatok. A színes falfestéket felváltja az ősi református hagyományokhoz illő hófehér szín, a fából készült szószék helyére téglaemelvény kerül, a 104 éves szúette padokat is újakra cserélik.
– Az emberek hajlamosak elhanyagolni azt, ami közös – mondja Pocsai Sándor lelkipásztor. – Pedig minden éven lenne mit javítani a templomon, hiszen az Isten házának kell a legszebbnek lennie. Innen indul az élet, és a temetéskor ide térnek vissza a gyászolók vigaszért.
Az asztalosmunkákon és festésen kívül minden tennivalót a hívek végeznek társadalmi munkában, „Isten dicsőségére”. Amíg a munkácsi Kuszka Tamás és Zorán a falfelületet csinosítja, Orosz Tivadar és Csákány András asztalosmester a padokon munkálkodik. A padok támlája ezúttal kissé ívelt formát kap a kényelmesebb ülés kedvéért, de énekeskönyvtartó és a férfioldalon kalaptartó is lesz rajta. A lelkész helyének, a mózesszéknek a tervek szerint két feljárata lesz, s a keresztben elhelyezkedő padokat is két oldalról lehet majd megközelíteni.
– Több mint három éve készülünk erre a munkára. Nem pályáztunk sehová, a hívek adományai fedezik a munkálatokat, hiszen egy egészséges gyülekezetnek fenn kell tudni tartani magát – teszi hozzá a lelkipásztor.
A tervek szerint szeptemberben hálaadó istentiszteletet tartanak a megújult templomban, addig pedig a Szent Sátorban szól az Ige. A jelek szerint a hívek egyáltalán nem bánják az ideiglenes helyváltozást, hétről hétre egyre többen látogatják a szabadtéri alkalmakat.
– Talán az ifjúsági táborok iránti nosztalgiával magyarázható, hogy péntekenként és vasárnaponként pótszékeket kell hoznunk. Akkoriban az esti evangelizációkon a falu apraja-nagyja együtt hallgathatta az igét a táborozókkal, s nagyon áldott alkalmak voltak azok. Különösen az ifjúság mozdul meg egyre nagyobb számban, aminek örülünk, hiszen abban a reményben kezdtünk hozzá a templom renoválásához, hogy a jövő nemzedéke tölti majd meg a padokat.
Olasz Tímea
