Várható-e újabb árhullám a Tiszán?

Rendkívüli jelenség: két árvíz három év alatt

Kárpátalja természeti kincsekben egyedülállóan gazdag vidéke Ukrajnának. Az utóbbi években mégsem szépségével hívta fel magára a figyelmet. Három év alatt Kárpátalja legnagyobb folyója, a Tisza kétszer is feldúlta a tájat, utakat és hidakat rombolt, elpusztított több száz házat, ezreket téve hajléktalanná. A Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola Természettudományi Tanszé­kének munkacsoportja az Arany János Közalapítvány támogatásával közel egy éve kezdte el vizsgálni, hogy miért alakulhatott ki ily rövid időn belül két nagyméretű tiszai árvíz. A kutatás körülményeiről és az előzetes eredményekről dr. Nagy Béla kutatásvezetővel, valamint Gönczy Sándor és Molnár József kutatókkal beszélgettünk.

– Szólnának néhány szót a vizsgálat körülményeiről?

Nagy Béla: Kollégáimmal azokat a tényezőket vizsgáljuk, amelyek befolyásolják az árvizek kialakulását. Ilyen például a mederfeltöltődés folyamata vagy a féktelen erdőirtás. A kutatás során nemcsak elméleti síkon gondolkodunk, hanem terepmunkát is végzünk, mely által gyakorlatban is megfigyeljük az eseményeket.

– Hogyan járulhat hozzá az árvizek kialakulásához az erdőirtás?

N. B.: A hegyekben eső formájában lezúduló víztömeg egy részét az erdő- és növénytakaró felfogja, egyenletes párologtatás révén csökkenti. Egy hektárnyi kifejlett tölgyes napi 25000 liter vizet szív fel és párologtat el. Egy közepes méretű nyírfa naponta 400 liter vizet párologtathat, egy bükkfa­erdő a ráhullott csapadék mennyiségének mintegy 60%-át juttatja vissza a légkörbe. Tehát a fa lombfelületén sokkal intenzívebb a párologtatás, mint az adott földfelszín-területen. Ehhez még hozzáadódik az aljnövényzet, amely szivacsszerűen, lassan engedi át a vizet. Az erdők kiirtásával nemcsak a fák pusztulnak el, s szűnik meg a vízmegkötésük, hanem elpusztul az aljnövényzet, és a talaj lemosódása is bekövetkezik. Így óriási mennyiségű víz zúdul le gyorsan és akadálytalanul a hegyoldalakon.

– Kárpátalján az erdők mekkora részét irtották ki a rablógazdálkodás során?

N. B.: Nyilvánosságra hozott pontos adatok nincsenek. A hivatalos adatok, amelyekre mi is kénytelenek vagyunk hagyatkozni, nem teljesen tükrözik a valós helyzetet. Ezt saját megfigyeléseink is bizonyították. Ez azzal is magyarázható, hogy az erdőirtások egy része illegálisan zajlik, így nehéz a pontos adatokat felbecsülni.

– Mi módon játszik szerepet a mederfeltöltődés az árvizek kialakulásában?

Gönczy Sándor: A Tiszát szabályozásakor gátak közé szorították. Így azt a hordalékmennyiséget, amelyet addig a folyó óriási területen terített szét, azóta csak a gátak közötti részen tudja lerakni, természetesen sokkal vastagabb rétegben, mint azelőtt. Ez a folyamat feltételezéseink szerint hozzájárulhatott ahhoz, hogy a mostani áradások vízszintje mintegy egy méterrel magasabb, mint száz évvel ezelőtt.

– Hogyan tudták mérni a mederfeltöltődést?

G. S.: Kétféle módszerrel. Megmértük a magassági szinteket a töltéseken kívül és a töltéseken belül. Az általános szintkülönbség azt mutatja, hogy a töltés belső, meder felőli részén 0,5-1 méterrel magasabb a szint, mint a külsőn. A másik módszer az, hogy tavaly ősszel üledékgyűjtőket raktunk ki, amelyeket idén tavasszal szedtünk be. Azután az ezekre lerakódott üledék vastagságát megmértük. Mint tudjuk, az idén nem volt nagy árvíz, éppen csak a mélyebben fekvő részeket öntötte el a folyó. Ilyen kismértékű árvíz is 0,5–1 cm vastagságú üledéket rakott a gyűjtőkre. Az egy négyzetméterre lerakódott üledék mennyisége változó: volt olyan üledékgyűjtő, amely pár grammot gyűjtött be, de volt olyan is, amelyen hét kilogramm üledék rakódott le.

– Mennyi idő kellett a Tiszának, hogy ezt a helyenként méteres szintkülönbséget kialakítsa?

G. S.: Azt lehet tudni, hogy a XIX. század végére a gátépítési munkálatok befejeződtek. Vagy­is a szintkülönbség kialakulása mintegy száz év alatt történt meg. Egy évszázad alatt tehát 0,5-1 méterrel emelkedett a hullámtér, miközben a gátak magassága nem változott.

– Mennyi vizet tud kiszorítani ez a közel egyméteres feltöltődés?

Molnár József: Ez nagyban függ az ártér szélességétől és a víz folyási sebességétől. De az biztos, hogy ez az általánosan egy méteres lerakódás egy méterrel növeli az árvízszintet. Vagyis egy mai áradás egy száz évvel ezelőtti, egyébként azonos méretű árvízhez képest 1 méterrel közelebb tetőzik a töltés tetejéhez.

– Mi lehet a megoldás a mederfeltöltődésre?

M. J.: Időleges megoldás lehet a töltések magasságának megemelése. Szintén időleges megoldás a meder kotrása, ami lassítja a feltöltődést. Az igazi orvosság talán az lehetne, ha nagymértékű hullámtér-feltöltődés esetén egy új mederbe, hullámtérbe terelnék a folyót, hogy azt is töltse fel. Ehhez azonban nagy sík területekre lenne szükség, amelyekben Kárpátalja nem bővelkedik.

– Az erdőirtással és a mederfeltöltődéssel magyarázható-e az elmúlt három év két nagy árvize, illetve várható-e újabb katasztrófa Kárpátalján?

M. J.: Olyan csapadékmennyiség a Tisza vízgyűjtő területére való lehullásának a valószínűsége, amely nagyméretű árvizet okoz, mintegy 100 évenként várható. Nálunk azonban három év leforgása alatt két jelentős árvíz is előfordult, ami rendkívülinek mondható. Előzetes becsléseink szerint, ha az egész vízgyűjtő területre átlagosan 120 mm fölötti csapadék hull, az katasztrofális helyzethez vezethet. Természetesen a csapadék mellett még számtalan tényező hatását figyelembe kell vennünk, mint például, hogy van-e hó a hegyekben, van-e növényzet, amely felfogja a lezúduló vízmennyiséget stb.

N. B.: Valószínűleg nagyban hozzájárult mind a mederfeltöltődés, mind pedig az erdőirtás az árvizekhez, de ez összetett folyamat, és még semmi sincs bizonyítva. Ezek egyelőre előzetes következtetések. A végleges konklúziók levonásához még többéves munkára és további kutatásokra van szükség.

karmacsi