Polyák Éva: Büszke vagyok az unokáimra
Isten éltesse!
A napokban ünnepli születésnapját Polyák Éva, a KMKSZ munkácsi nyugdíjasklubjának elnöke, nyugalmazott pedagógus, négyszeres nagymama.
– Mit jelentenek Önnek a jeles dátumok, a családi évfordulók?
– Számomra a számvetés és a viszszatekintés alkalmai ezek, különösképpen a kerek évfordulók, melyek jelzik egy-egy életszakasz lezárulását és egyben valami új kezdetét. A férjemtől például minden születésnapomra egy általa írt verset kapok ajándékba, bár az évek során egyre kurtábbak ezek a költemények. Kedves emlékem, amikor 65. születésnapom alkalmából az egyik unokám szavalt el egy ilyen verset az „ünneplésemre” összegyűlt baráti társaság előtt. Hagyományosan a családommal és néhány jó baráttal ünnepelek, felidézve a régi szép időket és örülve a jelen szeretetteljes dolgainak.
– Van meghatározó gyerekkori élménye?
– A szülői házban heten ültük körül az asztalt szüleimmel és négy testvéremmel, ami csodálatos dolog volt, ünnepnapokon és szürke hétköznapokon egyaránt. Így már „önmagunkban” is népes ünneplő társaság voltunk, jókat beszélgettünk, énekeltünk, játszottunk, az ünnep fénypontja pedig az elmaradhatatlan születésnapi torta volt. Gyermekként csacsogó és mindig vidám leányka voltam, s azt hiszem, ezt a vidámságot a mai napig sikerült megőriznem. Remélhetőleg a gyerekeim, unokáim, tanítványaim lelkébe is sikerült beoltani ezt az életvidámságot, hisz enélkül nem lehet boldogan, szívbéli megelégedettséggel élni a mindennapokat.
– Apropó, mivel telnek jelenleg a mindennapok?
– Négy unokám van, akik mellettem növekednek, és akiket a nagymamai szerepkör keretében nagy odaadással nevelgetek. Büszke vagyok rájuk, mert vágynak az ismeretekre, igyekvőek és már kicsi koruktól értik, értékelik a magyar kultúrát. Emellett a nyugdíjasklub szervezése, vezetése is sok időt, odafigyelést és energiát követel, de szívesen végzem, mert célt ad az életemnek, segíteni tudok másoknak.
-lia-
