„Társadalmi jelenségként szemlélem a nyelvet”
Dr. Csernicskó Istvánt, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettes tanárát nyelvészeti kutatásai elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia június 25-én Bolyai-plakettel tüntette ki. Ennek kapcsán beszélgettünk nyelvről és nyelvészetről.
– A mindennapok embere úgy képzeli, hogy a nyelvészek sok nyelven kommunikálnak, szépen beszélnek és helyesen írnak. Mit csinál valójában az, aki nyelvész?
– Valamennyien a nyelvről szeretnének minél többet megtudni. Annak ellenére, hogy már az ókori görögök is foglalkoztak nyelvi jelenségekkel, számos kérdés vár még tisztázásra. A nyelvi problémák szerteágazósága következtében a nyelvész számos oldalról közelítheti meg vizsgálata tárgyát. Kutathatja azt, hogyan alakult ki a nyelv. Vizsgálhatja azt, mi módon hozzuk létre a hangokat, illetve hogyan értjük meg a hozzánk intézett közlést. Próbálkozhat annak leírásával, milyen kapcsolatban vannak egymással az egyes nyelvi elemek stb.
– És Ön milyen szempontból közelíti meg vizsgálata tárgyát?
– Sokadmagammal együtt társadalmi jelenségként szemlélem a nyelvet. Mivel nincs emberi közösség nyelv nélkül, illetve nincs nyelv anélkül, hogy használnák, használata közben vizsgáljuk a nyelvet. Azt szeretnénk feltárni, hogyan hat egymásra a nyelv és a nyelvet használó közösség. Az emberek például előszeretettel kategorizálnak másokat csupán az alapján, milyen szavakat használnak, milyen a kiejtésük. Ez nyilván azért lehetséges, mert az egyes társadalmi rétegeknek megvannak a maguk nyelvi jellemzői. Vagyis a nyelv társadalmilag rétegzett. Ugyanakkor nem beszélünk mindig mindenkivel egyformán. Nyelvhasználatunk jellemzői szoros kapcsolatban vannak a saját beszédünkre irányított figyelmünk nagyságával. Tehát a nyelv stilisztikailag is rétegzett. Nagyon leegyszerűsített példával élve ez azt jelenti, hogy fesztelen baráti beszélgetés közben sokkal nagyobb az esély arra, hogy a -ban/-ben rag n hangját nem ejtjük, mint amikor egy magnetofon mikrofonjába beszélünk; illetve: egy orvosprofesszor azonos körülmények között rendszerint többször ejti ki a rag végén az n hangot, mint egy kétkezi munkás. Az egyes stílusárnyalatok és társadalmi rétegek közötti különbségek természetesen nem egyértelműek, inkább szabályos statisztikai különbségként ragadhatók meg. Mi tehát azt, pontosabban azt is vizsgáljuk, milyen különbségek vannak az egyes társadalmi csoportok nyelvhasználata, illetve az egyes stílusárnyalatok között, továbbá azt, mely nyelvi jegyek alapján sorolja különböző szociális csoportokba egyik ember a másikat.
– De van-e az ilyen kutatásoknak gyakorlati haszna?
– Egyetlen példát említek. Az egyik olyan nyelvi jegy, amely alapján kedvezőtlenül ítélnek meg embereket a magyarul beszélők, az úgynevezett suksükölés, vagyis amikor a -t végű igék kijelentő módjában is felszólító módú alakot használ valaki. Az iskolai anyanyelvi nevelés során kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy leszoktassák a gyerekeket a suksükölésről. De vajon milyen eredménynyel? Három évvel ezelőtt 675 kárpátaljai magyar középiskolást kérdeztünk meg arról, szerintük helyes-e a Ha Béla rosszul válogassa meg a barátait, pórul jár mondat, amelyben az irodalmi norma szerint helytelen alakban, kijelentő helyett felszólító módban áll az ige. A válaszadók 42 százaléka vélte helyesnek a suksükölő mondatot egy évvel az érettségi előtt. Ez a vizsgálati eredmény több szempontból is értékes információkkal bír. Rámutat például arra, hogy ezen a téren nem túl eredményesek az iskoláink. Mégpedig azért nem, mert figyelmen kívül hagyják azt az alapvető tényt, hogy minden emberi nyelv társadalmilag és stilisztikailag is rétegzett, és általában akarják leszoktatni tanulóikat a suksükölésről. Ahelyett, hogy azt tanítanák meg, hogy amit ő így mond, az másképp is kifejezhető, és hogy bizonyos szituációkban ennek a változatnak a használata a helyénvaló. Ahhoz hasonlóan, mint ahogyan az öltözékünket az alkalomhoz igazítjuk, nyelvhasználatunkkal is ezt tesszük. De csak akkor leszünk erre képesek, ha elsajátítjuk, mikor hogyan illik beszélnünk.
– Gratulálunk a Bolyai-plaketthez, és további eredményes munkát kívánunk!
nmi
