Egy vereség margójára

Újabb sajtótámadás a KMKSZ ellen

„A magyarul beszélő szocdemek feladata a KMKSZ elleni harc, a kampányok közötti időben a suttogópropaganda által és a Kárpáti Igaz Szón keresztül. A munkácsi választási vereség súlyát jelzi, hogy a lap hosszú szünet után felújította a támadást a magyar érdekvédelmi szervezet ellen. A támadás tartalma és formája hasonlít az előzőhöz: olvasói levél és újságírói jegyzet.”

Fájdalmas vereséget szen­­­vedett Kárpátalján az SZDPU(o) azzal, hogy a hatalompárti jelölttel nem sikerült megnyeretni a munkácsi időközi polgármester-választásokat. A Mi Ukrajnánk jelöltje 15268 szavazattal nyert 12702 ellenében. Munkács városában kb. 5000 magyar szavazó él, vagyis azzal, hogy a KMKSZ felhívására csatlakoztak a szocdem-ellenes küzdelmekhez, a magyarok eldönthették a választásokat.

Az alapvető tény, amivel felelős kárpátaljai magyar politikusnak számolnia kell az ukrajnai nagy- és helyi politikával kapcsolatban, az a Medved­csuk-féle csoporttal szemben táplált általános és mély ellenszenv. Ukrajna a gyors belpolitikai átalakulások ide­jét éli, épp ezért nem lehet hosszú távú stratégiát építeni arra, hogy egy népszerűtlen csoportosulás mindig el tudja majd nyomni ellenfeleit az ellenzéki és a hatalompárti táborban. Ha a hatalmi pozíciók meginognak, akkor ezt a csoportosulást nem egyszerűen háttérbe szorítják, hanem bűnbakot csinálnak belőlük. Nagyon fontos tehát, hogy a kárpátaljai ma­gyarokat ne lehessen azonosítani a szocdemekkel, nehogy az egész közösség a bűnbak szerepébe kényszerüljön.

A munkácsi magyarokat elismerés illeti azért, amit a magyar közösségért tettek. Segítettek tudatosítani Kárpátalja, sőt egész Ukrajna nem magyar közvéleményével, hogy a magyarság és a magyarul beszélő szocdem­-le­kö­te­le­zettek nem ugyanazok.

Köszönet illeti a munkácsi magyarokat azért is, mert szavazataikkal erősítették a politikai érdekképviselet terhét hordozó KMKSZ pozícióit. Egy közösség ugyanis csak akkor számít, ha szervezett, érdekeit következetesen, hozzáértőn képviselik, akiknek erre tény­leges felhatalmazásuk van.

A hozzáértő érdekképviselet kikerülhetetlen része a képesség a sérelmek, az agresszió megtorlására. Nem csak Ukrajnában vagy Kelet-Európában, ha­nem mindenütt a világon legázolják azokat, akiktől valami miatt nem kell tartani, akik képtelenek válaszolni a sérelmekre.

A kárpátaljai magyarság el kellett szenvedjen két megtorlatlan agressziót, mindkettőt érdekvédelme megsemmisítésére szánták. A nagyobbik, a 2002-es parlamenti választások tényleges eredményének semmibevétele (a 72-es körzetben), a kisebbik a beregszászi időközi választásokon a KMKSZ jelöltjének durva kiiktatása volt a versenyből, még a szavazás előtt. Mindkét esetben a szocdemek éltek vissza a kezükben lévő államhatalmi eszközökkel a magyar közösség akaratnyilvánításának megsemmisítésére vagy megakadályozására. Úgy gondolták, mindezt büntetlenül tehetik.

Munkács megmutatta, hogy ameddig a demokrácia legalább részben érvényesül és megvan a KMKSZ, addig a magyarok is számítanak, nem lehet őket leírni.

A magyarul beszélő szocdemek feladata a KMKSZ elleni harc, a kampányok közötti időben a suttogópropaganda által és a Kárpáti Igaz Szón (KISZ) keresztül. A mun­kácsi vereség súlyát jelzi, hogy a lap hosszú szünet után felújította a támadást a magyar érdekvédelmi szervezet ellen. A támadás tartalma és formája hasonlít az előzőhöz: olvasói levél és újságírói jegyzet. Tartalmilag azonban három új elemet lehet kimutatni a korábbi békeharcos sémához képest.

Az egyik elem, hogy a KMKSZ cserbenhagyja sajátjait. Ez valóban fájó téma a szövetség számára, hiszen nincsenek adminisztratív eszközei, nem tud kinevezésekkel és elbocsátások­kal manipulálni, mint a szocdemek. Éppen ezért akti­vis­táink­nak kockázatot kell vál­­­lalniuk a ma­gyar ügyért. Arra az esetre, ha ad­mi­nisztratív nyomásnak lennének ki­téve, jogi segítséget, nyilvá­nos­ságot és erkölcsi támogatást tudunk ajánlani. Ha valakinek nincs valamilyen más ügyből adó­dó zsarolhatósága, akkor ez elégnek szokott bizonyulni. A vári választási bizottság története, amely az igazgató asszony KISZ-es levelével vált egyértelművé, majd tanulságos illusztráció lesz arra, milyen módszerekkel dolgozza meg a hatalom az embereket, akik hagyják magukat megdolgozni.

A másik elem, hogy a KMKSZ ukrán nacionalistákkal szövetkezik Ukrajnán belül. A magyar ügy védelmében a szövetségnek megfelelő partnereket kell találni, de csak azokból válogathat, akik vannak, és azok nem Grál-lovagok. Mivel azonban mindenki szem­ben­áll a szocdem társasággal, még azok közt sem lehet válogatni, leg­feljebb megfelelő távolságot tartani. Természetesen a KMKSZ szövetségi politikáját lehet értékelni, kritizálni, akár megalapozottan is. Annak azonban nincs semmi értelme, amikor az erősebb tovább akarja verni a másikat, és közben felháborodik, amiért az külső segítséghez folyamodik, hogy védekezhessen. Erősebb alatt itt az uk­rán államhatalom szocdemek-kont­rollálta részét kell érteni, nem a ma­gukat magyarnak kiadni próbáló lekötelezettjeiket.

A harmadik dolog, amit kifogásolnak, a KMKSZ-nek a Fideszhez fűződő szövetségesi viszonya és együttes fellépése a státusztörvény megmentéséért.

„Ki mint él, úgy ítél” – mondja a magyar közmondás azokra, akik csak saját motívumaik alapján tudják mások viselkedését megítélni. Talán innen ered az ellenszervezethez tartozók problémája, hogy nem tudják elhinni: a KMKSZ elvi alapon védte a státustörvényt. Nemzeti szervezet nem támogathat nemzetellenes akciókat, amilyen a státustörvény kilúgozásával elkövetett jog­feladás. Akkor sem, ha másoknak nincs ezzel gondja. Azért örvendetes, hogy a KMKSZ elkötelezett álláspontjához mások is csatlakoztak.

Egyébként a KMKSZ nem sajátította ki a Turul-emlékművet, az a helyén áll az év 365 napján. Senki sem akadályozza, hogy az ellen-KMKSZ odaszervezze elvbarátaik promi­nens képviselőit a Turul alá, ahol az összesereglett hívek majd hosszas tapssal köszönthetik beszédükben azt a részt, amely arról szól, hogy nincs már státus-, csak kedvezménytörvény, ami Dzu­rindának is tetszik. Ígérjük, egyetlen KMKSZ-es sem fog felháborodni a sajtó hasáb­jain, hogy arra a rendezvényre nem hívták meg a magyar érdekvédelmi szervezet vezetőjét.

Kovács Miklós