2003. augusztus 8.

2003. augusztus 8., 02:00 , 134. szám

„Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogy beszélt nektek, amikor még Galileában volt: Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie, és harmadik napon feltámadnia.” (Lk. 24: 5-7)

Az Úr Jézus feltámadásáról először asszonyok értesültek, akik hűségesen követték őt. Nagyon megdöbbentek, amikor azt látták, hogy a kő el van hengerítve, és nyitva van a sír bejárata. Beléptek a sírba és tanácstalanul megálltak, mert nem találták ott az Úr testét. Ekkor egy hangot hallottak: „Mit keresitek a holtak között az élőt?”

Nem kell csodálkoznunk azon, hogy általában nem hisznek az Úr Jézus feltámadásában, hiszen még a tanítványok is az asszonyok üres fecsegésének tartották, amikor meghallották a hírt. Az Emmaus felé tartó két tanítvány szívből szereti, tiszteli Jézust, idézik jól ismert mondatait, tudják történeteit, de nincs bennük öröm – kiábrándultak. Lehorgasztott fejjel járnak, mert csak nagypéntekig látnak, a szenvedésig, Jézus eltemetéséig. Ezt jól ismerik, amikor azonban a Feltámadásról kellene beszélni, akkor megtorpannak. Vége a tényszerű közlésnek, s a vasárnap reggel történetéről már csak mint asszonyi szóbeszédről szólnak – bevallják, hogy nem hiszik. Pedig a hitélet alapköve az Úr Jézus feltámadásának ténye, és ezt a tényt hiteles szemtanúk bizonyítják. Pál apostol ír erről: „... Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és – ugyancsak az Írások szerint – feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfás-nak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, ... azután Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, ... megjelent nekem is.” (I Kor 15,3-8) Majd így folytatja: „Ha pedig nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (I Kor 15,14). Aki ennyi szemtanúnak nem tud hitelt adni, hogy az Úr Jézus feltámadt, ott egyszerűen arról van szó, hogy nem is akar hinni.

Jézus Krisztus halálának és feltámadásának hatása van a mi életünkre is. Isten Igéje kijelenti, hogy aki bűneit megbánva elfogadta Jézus Krisztust személyes Megváltójának, az vele együtt meghalt, eltemettetett a bűn (a világ) számára, de fel is támadt egy új életre. Sajnos sokan vannak, akik csak a keresztig jutnak el, és csak azzal számolnak, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért, ezért nem tudnak vétkeik rabságából szabadulni. Mert: „Ha ... Krisztus csak meghalt, de nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.” (I Kor 15, 17). A megtérést csak az élő Úr viheti véghez bennünk. A Feltámadás által leszünk új teremtményekké, hiszen van új élet és örök élet Jézusban. Akik hisznek a feltámadott élő Isten fiában, a Jézusban, új életet, örök életet nyernek.

Zán Fábián Sándor
mezővári református lelkész, a KRE főjegyzője