Saján

Több évtizede járunk rendszeresen rokoni látogatásra Viskre. Nem tudatosan, inkább ösztönösen alakult ki az az időköz, mikor úgy érezzük, mennünk kell. Míg éltek a feleségem szülei, szegény anyósom pontosan ki tudta számítani, melyik vasárnap érkezünk, sokszor csodálkoztunk, honnan tudta, hogy jövünk. Tévedhetetlenül megérezte érkezésünket és prőcerrel várt.

Kialakult egy látogatási sorrend is, ami sajnos most már a gyönyörű fenyőkkel körbeültetett és ocsmány műanyag koszorúkkal elcsúfított temetővel kezdődik. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt még volt úgy, hogy betértünk a Sajánba, sőt néhányszor végigvártuk a sort a forrásnál, és hoztunk is a különlegesen finom sajáni forrásvízből. Ezt a vizet semmilyen más ásványvízhez nem lehetett hasonlítani, ez nem felbuggyant a földből, ez csak csordogált, de élő víz volt, és hetekig elállt, megőrizve varázslatos ízét.

A vizet, a forrást a világban mindenütt különleges tisztelet övezi. Néhány arab országban halállal büntetik azt, aki az oázisok forrásait megrongálja. Amerikai ismerősöm kertjének végén folyik egy patakocska, olyan, amilyenből Kárpátalján több száz van. Mikor lesétáltunk a vízhez, elmesélte, hogy az egyik szomszéd megpróbált locsolni a patakból, de valaki meglátta, így aztán két választása maradt: vagy kifizeti a harmincezer dolláros büntetést, vagy bevonul a börtönbe és leüli az egy hónapot. Ugyanis vízkivételi engedélyt erre a patakra (Colorado állam) utoljára 1867-ben adtak ki.

Szigorúan vigyáznak a világban a természeti kincsekre, sajnos Kárpátalja szabad prédája a vadkapitalizmusnak. Már szinte fel sem tudunk háborodni egy kivágott fa, egy eltűnt liget, a szemünk láttára olvadozó erdők, a beszennyezett folyók, vagy a Tisza árterületén dolgozó markológépek láttán.

De a minapi viski látogatás után feleségemmel együtt mégis felháborodtunk. Hazafelé jövet ugyanis betértünk a Sajánba, és az ősi forrás helyén egy katonai objektumszerű építményt találtunk, hatalmas falakkal, vaskapukkal. Egy szerény kis felirat közölte, hogy itt ásványvizet gyártanak. A sajáni víz palackozása már évtizedek óta folyik, de még a szovjetrendszerben sem mertek rátelepedni az ősi forrásra, hanem megoldották távolabb a víz kiszivattyúzását. Most már nincs a forrás, az emberek valamivel odébb vehetnek pénzért sajáni forrásvíznek nevezett szódavizet. Egyetértettünk abban, hogy hiba volt kitérőt tenni, mert bizony hazafelé tartva a felháborodásunk csak Huszt tájékán enyhült szomorúsággá, majd hazaérve a szomorúság félelembe csapott át; félelmet keltő gondolat, hogy aki erős és elég gazdag, itt már mindent megtehet.

Tithli