Új év, régi lemez

Folytatódik az alkotmányos válság

Lassan véget ér a hosszú pravoszláv ünnepfüzér (újévtől a régi újévig), s ezzel párhuzamosan a politikai élet is újraindul, úgy és ott, ahogyan és ahol abbamaradt.

A parlamenti munka például konzultációkkal arról, hogyan lehetne újraindítani a rendes törvényhozást. Az ellenzék nem enged a negyvennyolcból, vagyis az alkotmánymódosítás szabályos újraszavazásából és abból, hogy az elnök parlament általi megválasztásának kérdésében rendezzenek népszavazást. Könnyen követelnek ilyeneket, hisz a felmérések szerint a megkérdezettek több mint 80%-a ragaszkodik ahhoz, hogy személyesen szavazhasson az elnökre.

A háromtagú ellenzék tehát csökönyösen viselkedik, élet-halál kérdést csinál az ügyből. Odáig mennek, hogy már soron kívüli választást emlegetnek. Az ellenzék negyedik tagja, a kommunista párt viszont nagy lelkesedéssel küzd a hatalom oldalán az alkotmánymódosításért, eléggé lehetetlen helyzetbe hozva magát a közvélemény szemében. Ahhoz mindazonáltal most is ragaszkodnak, hogy a végleges szavazáson csak az új választási törvény kihirdetése után támogatják az alkotmánymódosítást. Mindent összevéve tehát, a Juscsenko-veszély elhárításának ez a módozata nem túl jó esélyekkel kezdi az évet, amelyben eldől majd a sorsa.

Az ukrán alkotmánybíróság év végi döntéséről, amely a papírforma szerint engedi Kucsmát újból indulni az elnökválasztáson, kiderült, hogy tulajdonképpen a „mindörökké Kucsma”-variánst is tartalmazza. Logikáját követve ugyanis valahányszor módosítanak az elnöki jogkörökön az alkotmányban, a hivatali ciklusok számlálása újrakezdődik. Ha tehát például a jelenlegi elnököt az idén újraválasztják, s mondjuk 2006-ban módosítják az alaptörvényt, akkor az számít majd az első hivatali ciklusának.

Más kérdés, él-e majd Kucsma elnök ezzel a lehetőséggel. A hatalom megtartásához azonban mindenképpen szüksége volt arra, hogy a taláros testület végérvényesen bohócot csináljon magából ezzel a döntéssel. Amíg ugyanis le nem jár a jelöltállítás ideje, addig a hatalmi elit tagjainak abból kell kiindulniuk, hogy a Garantáló mégis nekivág harmadszor (jogilag másodszor) az elnökválasztásnak, s nekik hozzá kell lojálisnak lenniük, nem pedig valamelyik „önjelölthöz”. Sőt, ha jót akarnak, folyamatosan ismételgetniük kell, hogy az ország stabilitása megőrzésének érdekében Leonyid Danyilo­vics­nak meg kellene hoznia a nagy áldozatot és folytatni elnöki működését. A Kucsma–3 terv kontúrjai mindazon­által kezdenek élesebbek lenni. Eszerint a fenyegető polgárháborús helyzet miatt az alkotmánymódosítás után 2006-ig vállalná Kucsma, hogy elhárítja az országot fenyegető káoszt újbóli indulásával. Jelenleg erre a variánsra hangzik el a legtöbb célzás.

Az év elején úgy tűnt, hogy a szocdemek lemondtak Juscsen­kó­ról, mint legfőbb ellenségről, helyette inkább az új grúz elnököt, Szaakas­vilit szapulták az általuk kontrollált tömegtájékoztatási eszközökön keresztül, meglehetősen átlátszóan utalva a közte és az ukrajnai jobboldal között fellelhető párhuzamokra. Előbb drukkoltak, hátha érvénytelen lesz a grúziai választás az alacsony részvétel miatt, aztán előszedték a régi lemezt: a nacionalisták győzelme az ország szakadásához fog vezetni. Ha ezek után az elképesztő fölénnyel nyertes új grúz elnöknek sikerülne vissza­­venni Észak-Oszétiát, Abhá­ziát vagy Adzsáriát, az ukrán szocdemek minden bizonnyal félárbocra eresztenék zászlaikat székházaikon a gyász jeleként.

Míg az ellenzék a végsőkig történő kitartásra készül, a hatalom táborában személycserék folynak. Ukrajnának új gazdasági, mezőgazdasági, ipari minisztere, valamint adóhatósági első helyettese van. Horos­kovsz­kij gazdasági és Európa-ügyi miniszter úgy távozott, hogy előbb bírálta a kormányt és mindenféle nehézségeket jósolt. Lehet, hogy a parlamenti választások leglátványosabb kudarcát jegyző ifjú politikust ellenzéki szerepre szánja Pincsuk, a patrónusa?

Szűkebb pátriánk viszont újból az ukrán politika fő sodrásvonalába került a munkácsi polgármester-választási saga újabb fejezetei révén. A sok összevissza nyilatkozatból nehéz kihámozni az események pontos menetét, ami azonban nem változtat a lényegen, hogy tudniillik mindkét fél számára presztízscsatáról van szó. Ha terv szerint sor kerül a megismételt választásokra, április 18. újra Munkács napja lesz az ukrán politikában.

Közben a kormány bejelentette, hogy az első negyedévben nem lesz kenyéráremelés. Ezek szerint arra a második negyedévben kerül sor. Ami viszont jó hír: a közlekedési rendőrök mégsem kapták vissza a jogot a jogosítványok elkobzására. Ha a Gon­gad­ze-­ügyben le is hűtötte a várakozásokat, ennyit azért elintézett a népnek Vasziljev, az új főügyész.

Sz. K. M.