Bettike jól van!

Egy kislány beteg szívvel

2004. február 27., 09:00 , 163. szám

A Kárpátalja 2002. január 25-i számában „Négy hónaposan műtétre várva” címmel tudósítottunk arról a feketepataki kislányról, aki 2001. szeptember 6-án látszólag egészségesen született, a későbbi vizsgálatok során azonban kiderült: valami nincs rendben a szívével.

„Egy hónap múlva kinövi”, mondták az orvosok a felfedezett rendellenességre, de állapota nem javult. A szülők ekkor Debrecenbe vitték a gyermeket kivizsgálásra, ahol megállapították, Bettikének több problémája is van a szívével, hosszadalmas kezelésre, több műtétre lenne szüksége. A debreceni orvosok akkor Budapestre irányították a családot azzal a tanáccsal, hogy keressenek egy alapítványt, amely állná a költségeket, mert sokba kerül majd a kezelés. S akkor a szülők nekivágtak az ismeretlennek...

Azóta eltelt két év, Bettike már 2,5 éves. Az iránt érdeklődtünk, sikerült-e felülkerekedni a rendellenességen, illetve hogyan oldotta meg ezt a kilátástalannak tűnő helyzetet a Feketepatakon élő Fülöp család.

– Eleinte úgy tűnt, több műtétre lesz szükség – meséli az anyuka, Zita –, de a vártnál sokkal jobban sikerült az első beavatkozás. Bettike két szívkamrája között egy 9 mm-es lyuk volt, a tüdő és szív között lévő aorta billentyűje hiányzott, amit a műtét során szövetekkel helyettesítettek, így az vele együtt növekszik majd. Ha a Jóisten megsegít, nem is lesz szükség több műtétre.

– Hogy érzi magát a kislány?

– A műtét után 3 hetet töltöttünk Budapesten, majd 3 hónap múlva mentünk ismét kivizsgálásra, később már csak félévente. Most állunk át az évenkénti kontrollra, hogy az orvosok idejében felfedezzék, ha probléma merülne fel. A szakértők szerint fejlettségi szintje megfelel a korának, legfeljebb az étvágyával van baj. De éppen a szíve miatt az sem tenne jót, ha súlyfelesleggel küszködne. Természetesen nem olyan a szíve, mint egy egészséges gyermeké, de ahhoz képest elégedettek vagyunk.

– Kaptak segítséget valakitől?

– A Segítő Jobb Alapítvány állta a kezelések költségeit, de a barátok, ismerősök is sokat segítettek.

A kis szőkeség szemmel láthatóan ugyanolyan életet él, mint a többi gyermek: játszik, „segít” a szüleinek, szeret rajzolni, és különösképpen kedveli a kisautókat. Ha nem adódnak további problémák, férjhez mehet, gyerekeket szülhet, mint bárki más, bár élsportoló valószínűleg nem válik belőle.

A kislány aligha tudja még felfogni, min ment keresztül az elmúlt hónapokban, a szülőknek viszont minden bizonnyal hosszú évekre lesz majd szükségük ahhoz, hogy halványuljon az átélt megpróbáltatások emléke. A Fülöp család története ugyanakkor jó példa lehet a hasonló gondokkal küszködőknek, akik néha megfáradnak, feladják a reményt…

Ferenczi Katalin