2004. április 16.

Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek. (Jn 20,29)

Szükségünk van a hitre, mégpedig arra a hitre, melyet Krisztus urunk az apostolok szívébe, lelkébe gyökereztetett, és ez nem más, mint az ő isteni voltába, feltámadásába vetett hit. Hit nélkül képtelenek vagyunk ellenállni ennek a gondokkal, mindenféle szélsőségekkel teli, őrült, csapongó, változó világnak, önmagába gabalyodott kornak. Hit kell nekünk, először is mint odaadás Isten iránt, mert a végtelen problémái közt semmi sem igazíthat el, csak a hit. A hit nyitja meg a szívünket, hogy be tudjuk fogadni Isten szeretetét, kegyelmét, békéjét.

A modern kultúra gyümölcseit, a fajgyűlöletet, a gazdasági érdekek kizárólagos méltatását, a műveltségnek félműveltséggé való eldurvulását, a tekintély megvetését, az önzést, az irigység, durvaság, türelmetlenség, közömbösség, szemtelenség túltengését sajnáljuk. Vajon a sajnálattal el tudunk-e mozdulni lelki életünk mélypontjáról? A világ, környezetünk problémái, nehézségei fölött sajnálkozva önsajnálatba merülünk, ezáltal növekszik bennünk a félelem, a jóra való képtelenség. Elfásulunk és ellustulunk minden iránt, ami igazán szép és jó, ez eltávolít bennünket Krisztustól.

Hit kell nekünk ahhoz, hogy átalakuljunk és újjászülessünk, nem testből, vérből és önzésből, hanem Szentlélekből, az isteni élet lelkéből. Így nemcsak felébredünk, de fényeskedünk, lelkünk megnyugvásában és örömében meg tudjuk érezni a krisztusi tökéletességet és szépséget.

Egy kis csapat az apostolok vezetésével, már a feltámadt Krisztus szeretetéből, a Szentlélek által a feltámadás hitéből erőt tudott meríteni, hogy tanúságot tegyen Isten nagyfokú szeretetéről az ember iránt. Ez számunkra példa, de egyúttal feladat is kell, hogy legyen, mert a környezetünkben mi is felelősek vagyunk embertársaink üdvösségéért. A mi feladatunk, hogy életünk példájával törjük meg az emberi hitetlenséget, közömbösséget Isten szeretete iránt. Ezért vállalnunk kell az Isten követésével járó nehézségeket, mert így hatékonyabb lesz a tanúságtételünk, és mi is közelebb kerülünk Krisztushoz. Isten óvjon és adjon nekünk erőt, hogy sohase legyünk közömbösek, ne váljunk hitetlenekké Krisztus urunk megváltásának művéhez.

A hit által Istenünk szeretetében megtaláljuk az igazi boldogságot.

Snep Román