Iskolák

Nagy volt az öröm a rendszerváltás kezdetén, 1989-ben kemény küzdelmek után önállósult az aknaszlatinai magyar iskola, s átadtak erre a célra egy romos óvodaépületet. Egész Kárpátalja sietett segíteni. Igaz, engem csak saráncgödör ásására osztottak be, miközben a beregszásziak belső munkákat végeztek, a viskieket pedig a tetőre is felengedték szurkozni.

Nem sokkal később Nagyszőlősön is önállósult a magyar iskola, és megkapta az Elektron gyár által gyalázatosan tönkretett vármegyeházát. Rövid időn belül rendbe kellett tenni ezt is. Bíró Andor, a tiszapéterfalvai kolhoz elnöke akkor kérésünkre kivezényelt egy teljes brigádot, kőművesek, asztalosok, festők dolgoztak az építkezésen, egy kijelölt teherautó hordta az anyagot, és szeptember 1-jén megnyílt az iskola.

Abban az időben nagy volt az öröm, a lelkesedés. Elég naivak voltunk, és azt hittük, jó úton haladunk. Eszünkbe nem jutott firtatni, kinek a tulajdonában vannak az iskolaépületek. Később ugyanilyen módon, de már magyarországi alapítványok segítségével jött létre Huszton, a városközpont egy romos épületében az önálló magyar iskola. A magyarországi alapítványok azon kikötését, hogy állami tulajdonú objektumokat nem támogatnak, ebben az esetben a cél érdekében megkerültük, és ez volt a baj.

Egyszer csak beütött a krach: a huszti városi tanács el akarja venni az épületet, s tulajdonképpen meg is teheti, hisz az ő tulajdona, tetszése szerint bárhol elhelyezheti az iskolát.

Beregszász főterén is több éven keresztül pusztult gazdátlanul a hatalmas, ugyancsak gyár által tönkretett törvényszéki épület. Ebben az esetben már óvatosabb volt a magyar közösség, tanulva a huszti iskola esetéből, csak akkor kezdte beleölni a magyar támogatások millióit az épület újjáépítésébe, mikor a magyar államelnök és az ukrán miniszterelnök jelenlétében, a beregszászi polgármester kezéből a kárpátaljai magyar főiskola ünnepélyesen megkapta az épület tulajdonjogát bizonyító okiratot.

Beindult a munka, elszállították a gyár által hátrahagyott több tonna szemetet, rendbe hozták a tetőt, megkezdődött az épület helyreállítása. Közben azonban valaki észbe kapott.... És ma már a beregszászi városi tanács is visszakéri az épületet, azt, amit magyar városok önkormányzatai, a magyar állam, az alapítványok és a kárpátaljai magyar közösségek mentettek meg a végső pusztulástól.

Hogy melyik városi tanács viszi el a "becsület és a tisztesség pálmáját", a huszti-e vagy a beregszászi, azt döntse el az olvasó. Beregszászhoz talán még csak annyit, hogy a 31 képviselőből csak húsz volt jelen azon a bizonyos szavazáson, amely e kérdésben döntött; hárman a visszavétel ellen szavaztak, egy képviselő tartózkodott.

Hogy ez a három igaz ember megmenti-e Beregszász magyarságát a pusztulástól, nem tudom, mert csak annyit tudhatunk a Nagy Könyvből is, hogy egy igaz ember a város megmentéséhez kevés. Ábrahám ötvennel indított alkut annak idején az Úrral, aztán tíznél hagyta abba, bízva abban, hogy tíz igazat csak talál a városban. Csak egy igazat talált, és a város elpusztult.

Ami engem illet, olvasva az Írást, és bízva az Úr engedékenységében az alkut illetően, remélem, hogy Beregszász esetében elég lesz a három igaz ember a meneküléshez.

Milován Sándor