Huszti Ilona: Amit egyszer elkezdtünk, azt be is fejezzük

Isten éltesse!

2004. július 30., 10:00 , 185. szám

Huszti Ilona az Ungvári Állami Egyetem angol szakán szerzett diplomát 1996-ban. Ezt követően a Beregszászi Kossuth Lajos Középiskola és a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola tanáraként dolgozott, s párhuzamosan elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelvpedagógia doktori iskoláját. Jelenleg doktori disszertációján dolgozik, szakterülete az angol nyelv tanításának módszertana. A tanárnő július 31-én ünnepli születésnapját.

- Hogyan választja egy nyelvész kutatása tárgyául az angol nyelv oktatásának módszertanát Kárpátalján, miközben sajnos máig meglehetősen kezdetleges nálunk az idegen nyelvek tanítása, s talán a nyelvtanulás fontosságát sem hangsúlyozzák kellőképpen?

- 26 éve foglalkozom az angol nyelvvel, elkísért az óvodától az iskolán át az egyetemig. Mindig is vonzott az angoltanári pálya, s iskolai tanárnőm, Fejér Klára (mindenki "Klárika nénije"), akivel jelenleg már kollégák vagyunk, ugyancsak hatással volt rám a szakmám megválasztásában. Szinte természetes volt hát, hogy az egyetem angol szakát válasszam.

- Kutatásai során módjában állt közelebbről is megismerkedni Angliával, a brit kultúrával. Milyen benyomást tett önre az a világ, amelyet mi csak elképzelni tudunk?

- Annak ellenére, hogy sokat tudtam az országról, vegyes érzelmekkel töltöttek el a Nagy-Britanniában tapasztaltak. Hisz ha az ember Londonban jár, és látja a parlament épületét, a Big Bent, az fantasztikus élmény. Nekem első alkalommal olyan volt, mintha a hetedikes angol tankönyv lapjain ugrálnék. Érdekes, hogy mindenki a híres angol hidegvért és távolságtartást emlegeti, én azonban azt tapasztaltam, hogy az emberek nagyon kedvesek, segítőkészek, habár Ukrajnáról nem sokat tudnak. Nem találkoztam tartózkodó emberekkel. Meglehet, vannak ilyenek, de az átlagra nem ez a jellemző. Ugyanakkor a külföldi számára kétségtelenül nagyon furcsák lehetnek bizonyos szokásaik. Ami például étkezési szokásaikat illeti, alig hiszem, hogy valaha is meg tudnám szokni a mentaízű krumplipürét.

- Angliában kutat, Budapesten doktorál, Kárpátalján tanít. Mi köti össze, és mi az, ami elválasztja ezt a három közeget?

- Beregszászhoz köt a családom, a főiskolai munka. Angliában általában rövid időt töltöttem kutatással, viszont három évig gyakorlatilag hetente feljártam Budapestre, a doktori képzésre, ami elég nehéz volt. Számomra a három helyet mindenképpen a tanulás és a disszertációm köti össze. Viszont, ha sikeresen ledoktorálok, nem szeretnék sem Angliában, sem Magyarországon élni, itt szeretnék maradni Kárpátalján, hisz a tudást, amit szereztem, csakis itthon kamatoztathatom igazán. Ami viszont elválasztja az említett három helyet, az mindenekelőtt a távolság, s ezen nem csupán a kilométerek számát értem.

- Amikor kerek évfordulót ünnepel az ember, számot vet eddigi életével, esetleg a jövőt tervezi.

- Különösen nem tervezek előre. A legfontosabb természetesen a disszertációm, amit mindenféleképpen be kell fejeznem. Nálunk egyfajta családi vonás, hogy amit egyszer elkezdtünk, azt be is fejezzük.

- A munkán kívül mi az, ami fontos az életében?

- Szerintem az egészségnél és a családnál nincs fontosabb dolog az életben. Ezenkívül nem győzöm biztatni a diákjaimat, hogy képezzék magukat, hisz tanulni érdemes.

Ferenczi Katalin