Adalékok a Munkácsi Nemzeti Színház történetéhez

Egy elfelejtett jubileum

2004. november 26., 09:00 , 202. szám

Munkács polgárainak tenni akarása és összefogása eredményezte 105 esztendővel ezelőtt Tháliának egy nagyon szépen megépített szentélyét, a Nemzeti Színházat. A közadakozásból és a helyi képviselőtestület segítségével létrehozott szecessziós épület a Latorca-parti város egyik büszkesége lett.

Manapság a munkácsiak életében egy-egy magyar nyelvű színházi előadás nagyon ritka esemény, szinte ünnepnek számít. Nagyrészt Vidnyánszky Attila társulatának, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznak köszönhetjük ezeket a felemelő pillanatokat. Valaha viszont egymásnak adták a kilincset - illetve a színpadot - a jobbnál jobb budapesti és vidéki színészek. A színház a város egyik legfontosabb ízlésformáló tényezője volt. Fokozatosan kialakult egy igényes színházlátogató réteg is, amely gyakran nagyon magas színvonalú műveket láthatott itt, és hozzáértő kritikusok tollából olvashatott elemzéseket a helyi lapokban a megtekintett darabokról. Miután a szovjet csapatok megszállták a várost, egyik pillanatról a másikra szűnt meg minden... A valamikori Munkácsi Nemzeti Színház most az orosz drámai társulatnak ad otthont.

Munkács művelt közönsége a XIX. század közepétől foglalkozott konkrétan azzal a gondolattal, hogy saját színháza legyen. A szezonálisan a városba látogató társulatok és a helyi műkedvelők nagyrészt a Csillag szálló nagytermét használták előadásaikra. A sűrűsödő vendégszereplések egyre égetőbbé tették egy korszerű színház létrehozását. Lehoczky Tivadar így ír a kezdetekről: "A város művelt közönsége érezvén egy állandó színháznak, mint a magyar nyelv és jóízlés iskolájának s a művelődés és erkölcsök csarnokának s oly helynek, mely oktat, emel, érzékenyít és vidorít, szükségét, annak létesítése iránt úgy a magánkörben, mint a "Munkács" című lapban több ízben kifejté óhajtását. Ennek eredményeül időfolytán oly közhangulat támadt, főleg a minden szép előmozdításában lelkesen közreműködő társaskör kebelében, mely a hosszan vajúdó eszmének végre életet adni hivatva volt." 1884 márciusában ez a lelkes társaság megalakította a színügyi bizottságot, amelynek felhívására az anyagi háttér megteremtése céljából később létrejött a Munkácsi Színügy-gyámolító Egyesület.

A millennium közeledte felgyorsította az eseményeket. Miután megoldódtak az építési telek kijelölése körül kialakult nehézségek, látványosan dinamikusabb lett a színház megvalósításának üteme. Vojta Adolf tervei alapján Röszler Richárd debreceni építészmérnök nyerte el a kivitelezésére kiírt pályázatot.

A munkácsi millenniumi ünnepségek keretében került sor a színház alapkőletételére a város központjában, az Árpád tér és Munkácsy Mihály szülőházának a közelében. A kormány miniszteri szinten képviseltette magát a munkácsi várban felállítandó turulmadaras ezredévi emlékmű alapkőletételén - amely központi, országos rendezvénynek számított -, s ezután Erdélyi Sándor igazságügyminiszter a városban is részt vett, számtalan meghívott vendég jelenlétében, az ünnepi rendezvényeken. A nagyon régen várt Munkácsi Nemzeti Színház alapkőletétele volt az egyik legjelentősebb városi millenáris program 1896. július 19-én.

Az építés ezután ütemesen haladt. A rövid időn belül elkészült színház 500 ember befogadására volt alkalmas. A páholyokkal, erkéllyel és karzattal is ellátott belső teret piros posztószövettel vonták be, s a színpad előtt egy mélyített zenekari árkot is kialakítottak.

A kész épület viszont évekig üresen állt a villanyvilágítás megoldatlansága miatt.

Ennek orvoslására 1899-ben a város egy bizottságot nevezett ki a színház mihamarabbi megnyitása végett, amely - Munkács polgárainak közömbösségét látva a városba bevezetendő villanyvilágítás ügyében - egy külön áramforrás létrehozását javasolta, ami rövidesen el is készült.

A város nagy ünnepe volt a Munkácsi Nemzeti Színház 1899. november 28-iki ünnepélyes átadása.

Popovics Béla