"Zárjuk le a múltat megbocsátással"

Emlékmenetet szervezett Munkácsról Szolyvára, az egykori gyűjtőtábor helyén kialakított emlékparkba a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség a magyar és német férfilakosság sztálini lágerekbe hurcolásának 60. évfordulója alkalmából. A szolyvai emlékfalhoz érkeztek szombaton késő délután a KMKSZ Aknaszlatinai Alapszervezete által szervezett emlékmenet résztvevői is.

November 27-én reggel Munkácson, a Rákóczi-kastély udvarán gyülekeztek a magyar települések képviseletében érkező résztvevők. A hármas sorokba rendeződött menetoszlopban voltak egészen fiatal iskolások, és olyanok is, akik lágerbe hurcolt hozzátartozójuk emlékére vágtak neki a 27 km-es távnak. A közel 200 fős menet csendben, alázattal vonult végig Munkácson a gyászszalagos nemzeti lobogó és az elhurcolás által érintett magyar településeket jelző táblák alatt, majd nekivágott a Szolyvára vezető országútnak.

A többórás emlékmenet alkalmul szolgált a hatvan éve megélt, s azóta fájdalommal hordozott családi tragédiák, a lágerben szenvedett hozzátartozók emlékének felelevenítésére. "Apai nagyapám soha nem tért vissza erről az útról. Anyai nagyapám lágerútja is erre vezetett, de Istennek hála, ő hazatérhetett. Értük vagyok itt. Örülök, hogy velem együtt még nagyon sokan vállalták ezt a szimbolikus megemlékezést" - mondja Bacskai László, az ungvári járási Szalókáról.

"A munkácsi járási Barkaszóról 160 férfit hurcoltak el, közülük nyolcvanan odavesztek. Értük tesszük meg ezt az utat" - mondja Szilágyi Sándor barkaszói tanár, aki kegyeletből háromnapi élelemmel teli hátizsákkal gyalogolta végig a távot.

Buda Árpád, 65 éves, Csonkapapi-Sárosoroszi: "Apám 33 hónapot húzott le Boriszovban. Testvére odahalt, hét gyermeket hagyott itthon árván. Apámnak is többször jött halálhíre. Aztán mégis hazajött, igaz, alig volt 42 kiló. Alacsony, összeaszott embernek ismertem meg. 64 évet élt."

A mártírokra emlékező menetnek magyarországi és szlovákiai résztvevői is voltak. Köteles László parlamenti képviselő, Szlovákia: "A történelmi Felvidék magyarságának hasonló sors jutott, mint az itteni magyar közösségeknek. 1945-ben a mai Szlovákia területén a Bodrog-közben, az Ung-vidéken, Kassa, Rozsnyó környékén folytatódott a szervezett deportálás. Vérveszteségünket közösnek érezzük az itteni magyarokéval. Szlovákiában még 1991-ben törvény született a deportáltak és hozzátartozók kárpótlásáról, a deportálásokat törvénytelennek minősítették. Sajnálatos, hogy Ukrajnában ez mindmáig nem történt meg". Klicsuk Ferenc Tuzsér, Magyarország: "Felső-Szabolcs nem érintett a deportálásban, de mi is számon tartjuk a beregi magyarok szenvedését. Munkácsról jövet végig azon gondolkodtam, mit élhettek át hatvan éve azok, akik puskák között tették meg ezt az utat, és nem tudták, mi vár rájuk, mi lesz az otthon hagyott családjukkal".

Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke: "A deportálás tényét két emberöltőn át próbálták kiirtani a kárpátaljai emberek emlékezetéből. Ennek dacára ma is van kinek emlékezni közös tragédiánkra. Kárpátalján létezik a magyar közösség, hiába próbálták eltiporni, megfélemlíteni."

Túl a gyalogtáv kétharmadán, Szuszkovo határában pihenőhely és meleg ebéd várta az emlékmenet résztvevőit. Mindenkinek jólesett a Katkó László és Valkócz Tamás által készített bográcsgulyás, forró tea.

A szolyvai emlékparkban mindeközben a lágerbe haltak hosszú névsorát olvasták a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola diákjai. A magyar férfiak nevei több órán keresztül hangoztak és visszhangoztak az egykori gyűjtőtábor helyén kialakított siratófalnál.

Az emlékparkba szinte egy időben érkezett az Aknaszlatina irányából hatodik napja hősiesen gyalogló tízfős csapat és a Munkács felől közeledő lózungos emlékmenet. A siratófalra idén felkerült fekete márványtáblákon sokan keresték hozzátartozójuk nevét. "A técsői járási áldozatok névsorában ott van édesapám, Nyikura László neve is. Ötéves voltam, mikor elvitték, anyám özvegyen nevelte testvéreimet. A hét elején Szlatinán búcsúztattuk gyaloglóinkat, most pedig itt fogadjuk őket. Szép áldozatot vállaltak. Ezt az évfordulót nem fogjuk elfelejteni soha" - mondja Fehér Károlyné Nyikura Magdolna Aknaszlatináról.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nevében Milován Sándor, a szövetség alelnöke köszöntötte az emlékmenet és a szolyvai jubileumi megemlékezés résztvevőit. "A kárpátaljai férfiak hatvan évvel ezelőtti elhurcolása népirtás volt. A kárpátaljai magyarság legnagyobb véráldozatának következményei máig sújtják a magyar közösségeket. Sok magyar azért nincs ma velünk, mert meg sem születhetett. Az elhurcolást követő időkben előbb a vélt-valós halálhírek érkeztek. Majd jöttek a "szerencsésnek" mondott túlélők, akik közül többen itthon, szeretteik karjában haltak meg. Fájdalom és gyász. Ezt jelenti ez a nap. És a közös kötelességet: az örök emlékezést" - mondta a szónok.

A történelmi egyházak képviseletében Gulácsy Lajos, a Kárpátaljai Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke és Egressy Miklós görög katolikus pap tartott ökumenikus istentiszteletet.

Gulácsy püspök, aki maga is megjárta a Gulágot, Isten szeretetét és a megbocsátás fontosságát hangsúlyozta prédikációjában. "Zárjuk le a múltat megbocsátással. A gonosz uralkodik, ám egyszer mindenkinek számot kell adnia tetteiről. Bízzuk Istenre az ítéletet. Nekünk Megváltó született, ezért legyen szeretet a szívünkben gyermekeink, embertársaink és a társadalom iránt. Velünk az Isten. Ámen" - imádkozott a püspök.

Popovics Zsuzsanna