Kalifornia - a holnap országa

Rendhagyó útinapló Kaliforniából (2.)

2004. december 10., 09:00 , 204. szám

Az Amerikai Egyesült Államok nyugati partvidékén elterülő Kalifornia állam nem kis meglepetéseket tartogathat az európai kultúrához szokott turistáknak.

Itt a legtöbb például az egy főre jutó gépkocsik száma (az állam egyik legnagyobb városa, Los Angeles területének egynegyedét autók teszik ki). Járókelőket szinte nem is látni az utcákon, csak a belvárosokban. A fizetésekhez képest igen olcsó a benzin (kb. annyiba kerül, mint nálunk), ezért, aki teheti, autóba száll, vagy buszra ül. Ez utóbbit többnyire úgy alakítják ki, hogy az elülső részén rögzíteni lehessen a kerékpárokat. A településeket nyolc-tíz sávos autópályák, országutak kötik össze. Az óriási méretű autókban csak a munkába igyekvő vagy onnan hazafelé tartó vezető ül, ezért reggel és este óriási a forgalom. A gyorsabb haladás érdekében a nagyobb városokban külön sáv van fenntartva a 2-3 vagy ennél több személyt szállító autóknak (carpool). Az újabb autótípusok kialakításánál az elsődleges szempontok közé tartozik a kényelem, így egy valamire való autóban automata sebességváltó, elektronikus óra, hőmérő, illetve iránytű is található. A külföldi turisták akár olyan autót is kölcsönözhetnek, amely folyamatosan megadja a haladási irányt, miután a vezető előzőleg beletáplálta az úti célját. Persze ezek a mindentudó masinák is csődöt mondanak időnként, ezért nem árt, ha egy térkép is van a kesztyűtartóban.

Nemcsak az autógyártók tartják fontosnak a kényelem és a biztonság kérdését. Egy amerikai számára elengedhetetlen, hogy az alapvető szükségleteit figyelembe vegyék a szolgáltatók. Minden gombnyomásra működik, állandóan pörög az élet, a legnagyobb hiány a szabadidő. Az üzletekben, járműveken, éttermekben légkondicionálók segítik elviselni a nyári hőséget. Mint a helyiek mondják, a medence és a légkondicionáló itt nem luxus, hanem létszükséglet. Még mielőtt levonnánk a végső következtetést az amerikaiak igényeiről, képzeljünk el egy sétát Los Angeles belvárosában autófüstben és 41 şC-os hőségben.

Az üzletek többnyire egymás mellett találhatók, sok az üzletközpont, így az amerikai vásárló szinte mindent megvehet egy helyen. Míg nálunk a patikák, benzinkutak, bárok élik mostanában virágkorukat, a tengerentúl egyik vezető üzletága a gyorsétkeztetés. Elég végigsétálni egyetlen utcán, és már nem csodálkozunk azon, hogy miért van akkora sikerük a karcsú hölgyeknek. Igaz, hogy a szupermarketekbe betérve egy teljes nap kell csupán ahhoz, hogy megismerkedjünk a zöldség-, illetve gyümölcskínálattal, de a rohanó élettempó a gyorséttermek forgalmának kedvez elsősorban. Mindegyik cég igyekszik a maga malmára hajtani a vizet, különböző üzletfogásokkal kedveskedve fogyasztóinak. Egyik helyen kisebb játszótér várja a gyermekes családokat, máshol korlátlan kólafogyasztás jár a menühöz, próbálkoznak az ételek színes palettájával, esetleg különleges külföldi ételekkel kecsegtetik a vendégeket. Mindehhez hihetetlen találékonyságra van szükségük, mivel egy egyszerű utcai plakáttal már nehéz felkelteni az amerikaiak figyelmét.

A fizetések sokkal magasabbak, mint nálunk, de az árak is. Ami viszonylag olcsó amerikai földön: az élelmiszer, az elektromos készülékek, az utazás és a telefondíjak. Érdekes módon ott is arra panaszkodnak az emberek, hogy egy fizetésből nem lehet megélni, több helyen kell munkát vállalniuk, de a szegényebb réteg életkörülményei jelentősen meghaladják a mi középrétegünkét. Amerikában is előfordul, hogy egy tíztagú család egyetlen szobával rendelkezik, persze ez viszonylag ritkábban esik meg, mint nálunk.

A legendás amerikai elővigyázatosságnak köszönhetően lépten-nyomon belebotlik az ember a különböző tiltó táblákba, figyelmeztető jelzésekbe (Vigyázat, a padló nedves! Kérjük, ne tapogassa a kaktuszokat! Nézzen a lába elé! ). Nekünk talán túlzottnak tűnik ez a fajta elővigyázatosság, de Amerikában nem ritka, hogy nevetséges vádakkal nyernek kártérítési pereket a balul járt ügyfelek. A 81 éves Stella Liebeck például sikeresen perelte 2,9 millió dollárra a McDonald's étteremláncot, miután harmadfokú égési sérüléseket szenvedett a magára öntött kávétól. Ennek emlékére ítélik oda minden évben a Stella-díjat az Egyesült Államok legnevetségesebb kártérítési perének. Az idei év egyik legesélyesebb pere Mr. Merv Grazinskié (Oklahoma City, Oklahoma), aki egy új, 32 láb (majdnem 10 méter) hosszú Winnebago lakókocsit vett. Első útján hazafelé az autópályán beállította a sebességet 110 km/h-ra, majd elhagyta a vezetőülést és hátrament, hogy készítsen egy kávét. Mint az várható volt, a lakókocsi letért az autópályáról, összetört és felborult. Mr. Grazinski beperelte a Winnebagót, mert nem jelezték a használati utasításban, hogy menet közben nem hagyhatja el a vezetőülést. Az esküdtszék 1 750 000 dollárt és egy új lakókocsit ítélt meg Mr. Grazinskinek. Ezek után a cég megváltoztatta a használati útmutatókat...

Az amerikai mentalitás erősen elüt a magyar gondolkodásmódtól. Amíg egy magyar ember kifogásokat keres, hogy miért is nem alkalmas ő egy feladat elvégzésére, egy amerikai mindenre képes, és ezt másodpercek alatt be is tudja bizonyítani. Ugyanakkor náluk ismeretlen a nemzeti kisebbség fogalma. Aki Amerikában él, az amerikai, bármilyen nyelven tanulja is meg első szavait. A Kárpátaljáról szóló beszámolókat mindenhol tágra nyílt szemekkel fogadják, mert el nem tudják képzelni, hogyan lehet fizetés nélkül megélni, napokat járkálni egy ruházati cikk, szórakozási lehetőség után, és akkor a hivatalok útvesztőiről vagy az áramkimaradásokról még nem is beszéltünk. De leginkább azt nem értik, hogy lehet egy ilyen zord világot szeretni. Pedig lehet, még akkor is, ha nem mindig könynyű.

- jázmin -