Tíz év után újra itthon a gólgyáros

Interjú Igor Nyicsenkóval

2005. január 28., 09:00 , 211. szám

Igor Nyicsenko, a Fradi-közönség egykori kedvence, a többszörös magyar gólkirály alighanem az egyik legismertebb légiósként vonul be a valaha is Magyarországon futballozott külföldiek népes panteonjába. Az 1994-et követő tíz évben a Stadlerben, az FTC-ben, a Dunaferrben és a Győri ETO-ban is megforduló szőke csatár nemrégiben tért haza Ukrajnába, ahol eredeti terveivel ellentétben egyelőre mégsem akasztja végleg szögre a futballcsukát. Mint arról legutóbbi számunkban már beszámoltunk, Igor az Ungvári Zakarpattyával készült a tavaszi idényre. Nyicsenkóval Beregszászban sikerült szót váltani.

- Azt gondoltam, hogy magyarul fogunk beszélgetni, mégis inkább az orosznál kötöttünk ki...

- Biztos "rossz tanuló" voltam. Még ma is legfeljebb a közértben vagy az utcán tudnám megértetni magam, bár ennyi idő alatt azért valóban illett volna jobban megtanulni a nyelvet.

- Mi volt az oka annak, hogy végül hazatért?

- Túl nagy volt már a honvágy, ráadásul van egy 12 éves fiam, akinek jó lenne a szülőhazájában felnőnie. Egyébként Győrött még marasztaltak volna.

- Több mint 10 évig légióskodott, most pedig egy újonc ukrán csapattal készül. Nem voltak "kérői" valamivel elitebb gárdáktól?

- 33 évesen reálisan kell nézni a dolgokat. Hiú ábránd lett volna azt remélnem, hogy itthon a Dinamo Kijev, a Sahtar vagy akár a Dnyipro számára is erősítést jelentenék. Őszintén szólva, jólesett, hogy Ungváron rám gondoltak.

- Nyilván van valami viszonyítási alapja a két ország futballerejét illetően.

- Tíz éve Magyarország talán előrébb tartott az akkor még csak gyerekcipőben járó önálló ukrán labdarúgásnál. Mára viszont lényegesen megváltozott a helyzet. A magyar foci évtizedek óta szinte egy helyben topog. Megítélésem szerint Magyarországon kevés az igazán felkészült, jól képzett szakember, a klubok többsége pedig súlyos anyagi gondokkal küzd. Őszintén szólva, nem vagyok derűlátó a magyar foci jövőjét illetően sem. Ukrajnában ezzel szemben évről évre szemmel látható a fejlődés. A mindig is külön kategóriát jelentő Dinamo Kijev mellé néhány további gárda is felzárkózott, amelyek ráadásul a nemzetközi porondon is megállják a helyüket. Nem véletlen, hogy az UEFA-kupa mostani sorozatában három ukrán csapat is megérte a tavaszt. Ha pedig a válogatottakat vesszük, úgy Ukrajna ezen a téren is a magyarok előtt jár. Oleg Blohin csapata egy olyan csoportból pályázik reális eséllyel a 2006-os vb-re való kijutásra, ahol az Európa-bajnok és a vb-bronzérmes az ellenfele. Ennél nagyobb elismerés aligha kell.

- Ha már szóba került a válogatott, az elmúlt 10 év alatt soha nem hívták meg a legjobbak közé?

- Amikor jól ment a játék a Fradiban, felvetődött, hogy behívót kapjak, végül mégsem került rá sor. Persze olyan klasszisok mellett, mint Sevcsenko és korábban Rebrov, nehéz is lett volna helyet követelni a legjobbak között.

P. S. Hogy mennyire kiszámíthatatlan a futballista sorsa, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy lapzártánk előtt kiderült, Nyicsenko semmiféleképpen sem lesz a Zakarpattya játékosa. A miértre Viktor Rjasko, az együttes vezetőedzője nem tudott érdemleges választ adni. Az exfradista most állítólag egy másik élvonalbeli ukrán klubbal tárgyal. A tréner elmondta azt is, hogy a január 24-től a Krímen készülő ungváriaktól távozott a moldáv Caranu is.

(tamási)