Látogatások

Most van 46 éve, hogy 1959 júniusában bezárták a nagyszőlősi római katolikus templomot, és csak 30 év múlva, 1989-ben engedélyezték újra a megnyitását, ami nem is ment olyan könnyen. Már recsegett-ropogott a Szovjetuniónak nevezett tákolmány, mikor a Kommunista Párt Központi Bizottságának egyik tagja Magyarországra látogatott. A budapesti tárgyalások után elvitték a vendéget Esztergomba, ahol Paskay László bíboros fogadta és mutatta meg a látnivalókat. A jól sikerült vizit után a vendég megkérdezte a főpapot, miben tudna segíteni, nincs-e valami kívánsága. Volt, egyetlenegy, de nagyon fontos, úgy hangzott a kérés, hogy meg szeretné látogatni a kárpátaljai római katolikus híveket. A fontos ember megígérte, hogy eleget tesz a kérésnek, nem is sejtve, milyen fejfájást okoz ezzel az akkori kárpátaljai vezetésnek. Moszkva kívánsága parancs, így aztán összeállították a bíboros kárpátaljai látogatásának programját, gondosan vigyázva arra, hogy Nagyszőlős kimaradjon az útvonalból. Ugyanis Kárpátalja városaiban, úgy-a hogy, nyomás alatt, de működtek az egyházközösségek, Nagyszőlősön viszont elvették a hívektől a hatalmas templomot valamiféle repedésre hivatkozva, s raktárt csináltak belőle. Az egyházi élet, illetve a szertartások egy nagyobb eresszel kibővített temetőkápolnában folytak. E köré a kápolna köré gyülekeztek az emberek azon a bizonyos napon is várva a főpapot, mert valaki megsúgta a nagyszőlősieknek, hogy mégis meglátogatja a várost Paskay László bíboros. Később tudtuk meg, ezt úgy sikerült elérnie, hogy a hatalmasságok nem tudtak ellentmondani, mikor a bíboros magánlátogatás keretében kérte, hadd látogassa meg a betegen fekvő nagyszőlősi plébánost. Hosszú várakozás után megérkezett a várva várt bíborosi autó rendőrkísérettel. Paskay László belépett a kápolnába, a kihangosítón keresztül még hallottuk egy mondatát, majd az áramszolgáltatás megszakadt, és a kápolna mellett álló, előre odakészített két traktort begyújtották s dübörögni hagyták, amíg a mise tartott. Így a mai napig sem tudom, mit mondott a bíboros akkori beszédében. Majd végezvén a szertartással, a vendég gyalog meglátogatta a közelben lakó, halálosan beteg plébánost. Ezalatt a nép futva rohant a temetőből a nagytemplomba, amit azelőtt este sebtében adtak át a jogos tulajdonosnak, a katolikus egyháznak. Itt várták az odaérkező vendéget, aki kiszállván az autóból törmelékhegyeket kerülgetve lépett a templomba. A nép énekelve fogadta, már amennyire énekelni tudott a zokogástól. Szerencsére félhomály volt az épületben, így aztán a tömeg és a világítás segítségével sikeresen falaztam a feleségemnek, aki a megbeszélésekhez híven a templomban találkozott a kijevi főkonzullal, és tájékoztatta a hadi helyzetről, amit az önálló nagyszőlősi magyar iskola beindításáért folytattunk. Persze az ilyen megbeszélések nem katolikus templomba való cselekedetek, de bizonyára Istennek tetsző, ami a tárgyalások alatt történt, mert sikerült kiharcolni az önálló magyar iskolát, meg hát akkor döntötte el a bíboros, hogy ferenceseket küld Kárpátaljára. Ettől a naptól számítjuk, hogy megindult Nagyszőlősön és Kárpátalján a katolikus egyház újjászületése.

Milován Sándor