2005. július 29.

A Római Katolikus Egyház július 31-én vasárnap a kenyérszaporításnak a csodáját olvassa az evangéliumból (Máté 14, 13-21).

Jézus megkönyörül a hatalmas tömegen és meggyógyítja a köztük levő betegeket. Amikor későre jár az idő, a tanítványok kérik Jézust, hogy bocsássa el a tömeget, hogy a falvakba menjenek és ennivalót vegyenek maguknak. Jézus nem ezt teszi, hanem parancsolja a tanítványoknak, hogy ők adjanak nekik enni. Letelepítik a tömeget, Jézus fogja az öt kenyeret és a két halat - megáldja, megtöri, odaadja a tanítványoknak, ők pedig a tömegnek. Mindnyájan ettek, jóllaktak, és tizenkét kosár maradékot szedtek össze.

Jézus ma is azt kéri tőlünk, hogy mi, az ő tanítványai, adjunk enni az éhes tömegnek. Azt, amire éppen éhes a tömeg. Lehet ez Jézushoz való hűség, szeretet, tudás, gyógyítás. Ami nagyon fontos, hogy az éhes tömeget csak úgy tudjuk jóllakatni, ha azt, amink van, Jézus megáldja, és úgy adjuk tovább. Adhatunk a tömegnek pénzt, de ha rosszra használják - ártunk vele. Adhatunk egészséget, de ha az egészséges ember bűnt fog elkövetni - ártunk annak az embernek. Adhatunk tudást, de ha az egyén arra használja, hogy lázadjon vele, az Isten ellen ártunk vele.

Elsősorban nekünk kell hűségeseknek lennünk Jézushoz. A mi életünket kell, hogy Jézus megáldja, utána azt a tevékenységet, amit folytatunk, amivel használni akarunk a társadalomnak. Jézus bennünket küld a világba és azt kéri, hogy adjunk enni az embereknek. Kapcsolatban kell lennünk a világgal, de ugyanakkor Jézussal is. Vigyük oda Jézusnak a kezünkben levő értéket, hogy megáldja, megszaporítsa, és mi oda tudjuk adni másoknak.

Pogány István