2005. december 9.

2005. december 9., 09:00 , 256. szám

"Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatolt a kárpit mögé, ahová elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké." Zsidókhoz Írt Levél 6,19-20;

Azok az emberek, akiknek van reményük, másként élnek a jelenben. A keresztyén reménységünk bátorságot ad nekünk most is. A remény erővel és tettvággyal tölt el. Persze a reményt másként is lehet nézni. Csokonai nem tartotta sokra. Így szól a Reményhez: "csak maradj magadnak, bíztatóm valál, hittem szép szavadnak, mégis megcsalál". A remény sokak szerint csalóka és megbízhatatlan. Nem más, mint öncsalás. De figyeljetek csak: a reménység horgony a keresztények számára. A horgony a hatalmas hajótestet egy helyben tudja tartani. Amikor leengedik a mélybe, a lánc vagy a kötél biztosan tartja a hajót. Jöhetnek hatalmas hullámok. A felszín alatt, a mélyben van egy erős tárgy. Ezt senki sem látja. Mégis mindenki tudja, hogy ott van. Ezért a hajót sem gyenge szellő, sem hatalmas vihar nem fogja megmozdítani. A mi feltámadásról és üdvösségről való reményünk megtart minket a jelenben. A remény a mi horgonyunk. A hullámok lehetnek nagyok. Mint ahogy nagyok is: az emberi hidegség, közönyösség; a szegénység, egymás elleni ellenségesség; irigység és rosszindulat. Ezek hatalmas hullámok, melyek csapkodják a templomok falait, körülveszik hitünket. Olyan örvények, melyek már-már magukba szippantanak minket. De van egy horgonyunk. A reményünk szerint mindebben Isten megtart minket. A remény az, hogy a hullámok megtörnek. Isten nem engedi, hogy végleg elnyeljen minket a halál. Erős kötél tartja az életünket. A remény az üdvösségről szól. Nekünk, keresztyéneknek közünk van az üdvösséghez. Az egész világ végkimenetelét jelentő Isten országában mi otthont találunk. Ezért már ma nem félünk. Nem ingadozunk, nem tántorodunk meg. A következő pillanat, amely fenyegetően mered ránk, végül is csak közelebb visz Isten országához. A holnap gondjai között keresve az utat, Istenhez, az üdvösséghez kerülünk közelebb. Ez a mi reményünk.

Barta Zsolt