Táplálkozás: mit és mennyiért?

Mit, miért és mennyiért vásárolunk, illetve eszünk manapság? Étkezési és vásárlási szokásaink változóban vannak, ízlésünket nagyban befolyásolja a pénztárcánk is.

Kezdünk többet keresni, mégsem táplálkozunk jobban - jegyezte meg egyik sajtótájékoztatóján Olekszandr Baranyivszkij agrárpolitikai miniszter, aki arra buzdította honfitársait, hogy ne takarékoskodjanak a jó minőségű ételek vásárlásán. Természetesen a miniszter kijelentésével mindenekelőtt a hazai élelmiszer-ipari termékek iránti belföldi kereslet növekedését szerette volna előmozdítani, habár a létminimumon vagy az alatta élők számának ismeretében mégsem lehet felróni, hogy a polgárok még mindig kevés húst fogyasztanak, az évi normának mindössze a harmadát.

Ugyanakkor tény, hogy átalakulóban van a táplálkozásunk. A változást kiváltó egyik tényező a kínálat módosulása, hiszen az áruházak polcai csak úgy roskadoznak a néhány éve még csak hírből ismert termékektől. Elég megemlíteni, hogy sokszorosára nőtt a félkész és fagyasztott termékek száma, s bizony jónéhány fiatal háziasszony gondban lenne ma már, ha saját kezűleg lenne kénytelen megtisztítani és feldarabolni egy csirkét. Az érem másik oldala, hogy a megfeszített életritmus gyakorta nem is igen engedélyez számunkra mást, mint hogy lekapjuk a polcról a kezünk ügyébe kerülő árut.

Az átalakulást jól tükrözik a számok. A Korreszpondent című folyóirat például a TNS Ukraine adatait idézi, amelyek a 2004-es és 2005-ös mutatókat összehasonlítva szemléltetik vásárlási szokásaink alakulását. Ezek szerint a nagyvárosok 12-65 éves lakóinak 2004-ben még a 67,6 százaléka vásárolt a piacokon, míg 2005-ben már csak 61,4 százalékuk, miközben egy év alatt 23,5-ről 28,2 százalékra nőtt a vásárlásaikat szupermarketekben intézők aránya. Ugyanakkor a kép teljessége végett érdemes idézni a Demokratikus Kezdeményezések Alap adatait, miszerint csupán a lakosság 12 százaléka nem tekinti az étkezési kiadásokat számottevőnek egyéni költségvetése szempontjából. Az ukrán állampolgárok 72 százaléka jövedelmeinek több mint felét költi étkezésre, 16 százalékuknak pedig gyakorlatiag minden pénze élelmiszerre megy el.

Közhelynek számít, hogy a modern élelmiszeripar mindenből tömegterméket faragott, s vásárlásnál már távolról sem csak a jóllakás vágya vezérel minket. Az élelmiszer immár szintén lehet pénzköltési-vásárlási vágyaink tárgya, lehet státusszimbólum és segíthet azonosulni a divatirányzatokkal. Tipikus példája volt nálunk ennek a jelenségnek néhány évvel ezelőtt az étolaj tekintetében lejátszódott átalakulás. A modern és esztétikus kivitelezésű műanyag flakonokban megjelenő termékek pillanatok alatt kiszorították a szovjet időkből megszokott olajkimérés gyakorlatát. Az "olajforradalomban" a minőségen és esztétikumon túl közrejátszott annak a nézetnek a széleskörű elterjedése is, miszerint olajjal főzni egészséges. Előszeretettel vásároltuk azokat a termékfajtákat, amelyeken fel volt tüntetve, hogy koleszterinmentesek és E-vitamint tartalmaznak. Nemigen gondolkoztunk el azon a meglehetősen széles körben ismert tényen, hogy a növényi eredetű olaj nem tartalmaz koleszterint, viszont mindegyikben van E-vitamin...

Az egészséges életmód azért mindenekelőtt a tehetősebbek étkezési és élelmiszer-vásárlási szokásait befolyásolja. Őket például nem a nincstelenség, hanem a különféle népszerű diéták tartják távol mind nagyobb számban egy jófajta disznósülttől. A jelenséget még inkább felerősíti, hogy a fizetőképes kereslettel együtt megjelentek a külföldi és egzotikus ínyencségek is, ami a koleszterinszinten túl presztízsszempontból is a hagyományos étkek kiszorításának irányába hat.

Jellemző a halfogyasztás átalakulása is. Korábban a lakosság előszeretettel vásárolta és fogyasztotta az olcsó és egészséges tápláléknak számító halat. Ma újra óriási a halkínálat, az árak azonban gyakorta vetekszenek a húséval, s előfordulhatnak olyan különlegességek is, melyeknek egyetlen kilogrammjáért akár 90-100 hrivnyát is elkérhetnek.

A különlegességek egyre inkább beépülnek a vendéglátóiparba is. A legegyszerűbb éttermek is igyekeznek egzotikus gyümölcsöket, zöldségeket, tengeri herkentyűket beilleszteni az étrendbe; ha gyakorta hiányzik is még a megfelelő alapanyag, illetve a szakértelem. Amint azonban haladunk egyre feljebb az éttermek képzeletbeli ranglétráján, úgy válik hovatovább elvárássá ez a fajta exkluzívan és egzotikusan egészséges kínálatszegmens az étlapon belül, s jelenik meg a szakácsművészet is. Ezen a szinten talán csak az árak exkluzívabbak a tálalásnál. Íme néhány példa egy kijevi étterem étlapjáról. Leves tenger gyümölcseiből - 75 hrivnya. Sült rák kagylóval és brokkolival - 110 hr. Saláta papayából és mangóból - 59 hr.

Hiába, nincs jobb egy igazi pörköltnél, amely megterhelheti ugyan némileg a gyomrot, de a pénztárcánkat lényegesen kevésbé "veszi igénybe". (Kárpátalja/dn.kiev.ua/Korreszpondent)