Benkő György: Valami újra készülök

Mi újság?

2006. szeptember 29., 10:00 , 298. szám

Aki ismeri a Beregszászban élő Benkő György festőművészt, tapasztalhatja, hogy az utóbbi időben változások álltak be az életében. Az alábbiakban a változások mibenlétéről faggattuk a mestert.

- Az utóbbi időben mintha eltűnt volna a nyilvánosság szeme elől.

- Ha ezalatt azt érti, hogy az utóbbi években talán kevesebbet szerepelek kiállításokon, meglehet, igaza van, ám ez korántsem azt jelenti, hogy tétlenkednék. Az utóbbi időben a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán tanítom a fiatalokat, márpedig ez a munka is teljes embert igényel, így természetesen kevesebb időm marad a festésre. Egyébként folyamatosan dolgozom, legfeljebb nem olyan látványos, amit ma csinálok, mint korábban.

- Mi változott az utóbbi időben, ami arra késztette, hogy új utakat keressen?

- Mondhatnám, egy ideig más elképzelések, más lehetőségek izgattak, ami azonban teljesen spontánul jött. Egy ideig a festés helyett inkább kollázzsal, montázzsal próbálkoztam, illetve elegyítettem azokat a grafikával. Kollégáim közül néhányan meg is lepődtek, mikor ezekkel a munkákkal jelentkeztem a kiállításokon. Mostanság azután újra a festés kezd előtérbe kerülni, új ötletekkel. A tanítás mellett most tartok ott, egy viszonylag hosszú idő után, hogy újra előveszem a régi, és a be nem fejezett munkáimat, igyekszem rendszerezni azokat is, meg a gondolataimat is, s megpróbálom eldönteni, hogyan tovább. Valami újra készülök.

- Mit "olvasott" ki a régi képeiből?

- Óriási a különbség az akkori és a jelenlegi látásmódom között, bár azokat a munkákat is vállalni tudom. Rám már korábban is az volt a jellemző, hogy minden alkalommal mást akartam csinálni. Akkoriban persze fiatalabb voltam, jobban bírtam szuflával mindazt, amivel egy-egy ilyen meredek váltás járt. Azok a munkák gyorsabban, kevesebb tétovázással, tépelődéssel készültek el. Most, hogy öregszem, valahogy bonyolultabbaknak érzem a dolgokat. Ráadásul az ember sok mindent lát az élete során, s mind gyakrabban érzi úgy, ma másképpen festene meg sok mindent.

- Ha meg kellene fogalmaznia, merre halad jelenleg, hogyan fejezné ki: távolodik a magyar festészet hagyományaitól, vagy inkább közeledik feléjük?

- Másképpen fogalmaznék. Én tisztelem a hagyományokat, mindig is azokból indultam ki. Úgy képzelem, a hagyományra folyamatosan rárakódnak az újabb rétegek, amelyekről azután később kiderül, hogy részévé válnak-e ennek a bizonyos hagyománynak, avagy lekopnak róla. Múlt nélkül nincs jelen, jelen nélkül nincs jövő - a diákjaimat is arra buzdítom, hogy minél alaposabban ismerjék meg a múltat. Mindig azt mondom, hogy Erdélyitől, vagy például Boksaytól, akit személyesen is volt szerencsém ismerni, ma is lehetne tanulni.

- Vannak tervei?

- Alkatilag olyan vagyok, hogy sohasem tervezek előre. Azt hiszem, ha megpróbálnám megtervezni a munkámat, még annyira sem jutnék, mint egyébként, a magam spontán módján.

- De azért nyilván ott lebeg a szeme előtt - nem határidőhöz kötve -, hogy mi volna az, amivel a legszívesebben foglalkozna.

- Visszatérnék ahhoz, amiről már korábban beszéltünk. Rengeteg a régi ötletem, félbemaradt munkám. Mindenekelőtt ezeket szeretném "tisztába tenni", felmérni, mi vállalható közülük ma is, mit lenne érdemes folytatni.

-hk-