Még Kukorica Jancsit is eljátszotta
Fedák Sárira emlékezünk
Október 26-án méltatjuk Fedák Sári, a magyar operett koronázatlan királynője születésének 127. évfordulóját. A legendás primadonna 1879. október 26-án született Beregszászban Fedák István vármegyei főorvos családjában, az akkori Árpád utcza 94. sz. (jelenleg Munkácsi út) alatti házban.
Apja nem ellenezte, amikor alig 16 éves leánya elhatározta: színésznő, operett-primadonna lesz. Budapesten Rákosi Szidi színésziskolájába iratkozott be, elvégzése után 20 éves korában Jones Gésák c. operettjében debütált a Magyar Színházban. A rendkívül szép és csinos, kiválóan táncoló fiatal színésznőt hamar felfedezték színházi berkekben, rövidesen a pozsonyi színház szerződtette, de Porzsolt Kálmán, a Népszínház igazgatója előnyös szerződéssel visszacsalta a fővárosba. Huszka Jenő Bob herceg c. operettjében hatalmas sikert aratott, egy csapásra ünnepelt színésznő lett.
Pályájának csúcsát Kacsóh Pongrác János vitézében érte el a Király Színházban. Először két szerepet is felajánlottak neki a daljátékban: Iluskáét és a francia királykisasszonyét. Fedák Sári viszont makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy a címszerepet játssza, vagyis nő létére Kukorica Jancsi szerepét alakítsa.
A darab óriási sikert aratott, századik előadását Ady Endre is megtekintette, aki másnap a Budapesti Naplóban tőle szokatlanul lelkes hangon írt a darabról, különösen Fedák Sáriról.
1906-ban Vidor Pál, a Népszínház igazgatója öngyilkos lett, állítólag Fedák Sári iránt érzett viszonzatlan szerelme miatt. Az eset megdöbbentette a színésznőt, Berlinbe, majd Bécsbe ment, megtanult németül. Csak 1912-ben tért vissza Budapestre Jacobi Leányvásár című operettjébe. Rövidesen férjhez ment Molnár Ferenc színműíróhoz, a pesti bohémvilág kiemelkedő egyéniségéhez. Házasságuk nem volt szerencsés, kapcsolatuk mindvégig furcsa maradt.
Fedák Sári soha nem törődött a politikával, mégis belesodródott: a Tanácsköztársaság idején fellépéseivel katonákat toborzott a hadseregbe. Ezért később sok kellemetlensége volt.
A János vitéz hatszázötvenedik előadásán búcsúzott a Király Színháztól. Párizsba ment, elvált férjétől, a film felé fordult, a Rab lélek, a Három hét, A szerető, A nőstény farkas, Iza néni, Mámi, Az örök titok, Érik a búzakalász, Hazafelé, Tokaji aszú című filmekben vállalt kisebb-nagyobb szerepeket. Egymaga szervezte társulatával bejárta az Egyesült Államokat, a magyar emigránsok előtt lépett fel műsorával.
A második világháború idején több esetben szerepelt a Donausender német rádióban, amiért a Rákosi-rendszer egy évi, Márianosztrán letöltendő börtönbüntetésre ítélte. Soha többé nem léphetett színpadra, élete utolsó kilenc esztendejét a Pest megyei Nyáregyházán töltötte teljes visszavonultságban.
1955. május 5-én hunyt el. Több ezren kísérték utolsó útjára, egykori színésztársai nevében Medgyasszay Vilma búcsúzott tőle.
Színésznői pályafutása során sokszor megfordult Beregszászban, több jótékonysági célú esten is fellépett a vármegyeháza dísztermében, az Oroszlánban, a kaszinóban. Szenvedélyesen szerette a lovassportot, s övé volt az első gépkocsi is Beregszászban.
Sepa János, a Beregvidéki Helytörténeti Múzeum igazgatója kutatásai során talált egy, a magyar királyi törvényszék – mint telekkönyvi hatóság – által kiadott jegyzőkönyvet, mely szerint Fedák Sárinak 1906-ban Badalóban 61 ingatlanja volt, melyeket ugyanezen év november 13-án elkoboztak tőle, s badalói lakosoknak adtak.
Születésének 120. évfordulóján Beregszászban a Munkácsi utcán lévő háza, a Fedák-kastély falán emléktáblát avattak tiszteletére (jelenleg az épület a Kárpátaljai Református Egyház püspöki hivatalának ad otthont). A kastélynál jelenleg látható keresztnél húzódott egykor a város határa. Ezt a keresztet még Fedák Sári édesapja, Fedák István állíttatta.
Fischer Zsolt
