Miért van mégis munkaerőhiány?

2006. december 1., 09:00 , 307. szám

Miközben a napi hírek általában az igen számottevő munkanélküliségről szólnak, furcsán hathat, hogy a gazdaságot egyre érzékenyebben érintő munkaerőhiány is felütötte a fejét. Bármennyire hihetetlen, a fejvadászcégek piacát ma mintegy évi 500 millió dollárra becsülik Ukrajnában, s a forgalmuk egyre növekszik.

Mind gyakoribbak Ukrajnában az olyan rendkívül kecsegtető munkaajánlatok, melyek kiemelt bérezést, gyors hivatali előmenetelt ígérnek, betölteni őket mégis egyre nehezebb. Természetesen nem kőművessegédből és éjjeliőrből van hiány, hanem jól képzett szakemberből, közép-, illetve felsővezetőből.

Az okokat vizsgálva látható, hogy a modern vállalkozások igen nagy figyelmet fordítanak a magasan képzett, illetve az adott posztra legmegfelelőbb munkatársak kiválasztására, miközben az amúgy is csekély helyi káderkínálatot tovább tizedeli a kecsegtető külföldi munkalehetőségek csábítása. Ezek után nem csoda, hogy immár nálunk is gombamód szaporodnak az úgynevezett fejvadászcégek, amelyek a szükséges káderek felkutatásában segítenek a vállalatoknak. Tevékenységük a munkaerőpiac minden érintett szereplője számára hasznos: a munkavállaló megfelelő álláshoz jut, a munkaadó szert tesz a szükséges munkaerőre, végül a fejvadászcég elkönyvelheti a szolgáltatásáért járó díjat.

Szakértők már-már káderéhségről beszélnek az ukrán munkaerőpiac kapcsán. A legkeresettebbek a pénzügyi szakemberek, a mérnökök, a marketingszakemberek és a középvezető menedzserek. Némelyik fejvadász cég adatai szerint az informatikai szakemberek, műszaki-mérnöki képesítéssel rendelkező munkatársak iránti kereslet majd ötszöröse a kínálatnak, azaz az állás nélküliek számának. Összességében a középszintű menedzserek iránti igény egyharmadával, a topmenedzserek iránti kereslet pedig 20 százalékkal nőtt csupán az utóbbi egy év leforgása alatt. Ugyancsak hiány van az országban vegyészekből, olvasztárokból és technológusokból. Ez utóbbiaknak egy része a kilencvenes évek gazdasági válsága idején változtatott pályát a jobb megélhetés reményében, s az évek során "kiesett" a szakmából, elhanyagolta a továbbképzést. Ezenközben nem termelődhetett ki az újabb, termelési gyakorlattal rendelkező szakembernemzedék sem. Számos ágazatban megszűnt vagy visszaesett a szakemberképzés, miközben a legmodernebb szakmák terén éppen hogy elkezdődött, vagy még meg sem indult az oktatás. Ráadásul a gazdasági növekedés, a külföldi befektetők megjelenése valóságos káderínséget váltott ki.

A munkaadók elvárásai általában a hagyományosak - felsőfokú végzettség és szakmai tapasztalat -, amit egyre gyakrabban egészít ki az idegennyelv-ismeret követelménye. Sőt, az angol nyelv bírását a munkaadók hovatovább természetesnek veszik, s ugyancsak elcsodálkoznak, ha kiderül, hogy az állásra jelentkező semmilyen idegen nyelvet nem beszél.

Ennek fejében a munkavállalók a hiányszakmákban legalább 30-100 százalékos bérnövekedést várnak el a próbaidő leteltével, ezenkívül számítanak kedvezményes üdülési beutalókra, utazási kedvezményre, egészségbiztosításra is. Egy felmérés szerint ma a cégek 70 százaléka évente egyszer emeli alkalmazottai fizetését. Az elmúlt két esztendő során a hiányszakmák dolgozóinak bére átlagosan 30-50 százalékkal nőtt évente.

Ami Kárpátalját illeti, a káderhiány itt is érzékelhető, persze lényegesen kisebb mértékben, mint például a fővárosban, vagy az iparilag fejlett keleti régiókban, illetve némileg eltérő szempontokkal találkozhatunk a munkaadók és a munkavállalók részéről egyaránt. Az országos vállalatok helyi (megyei kirendeltségeinek, részlegeinek) vezetőit igen gyakran az ország más részeiből, nemegyszer az adott cég már bizonyított munkatársai közül toborozzák, s az üzletvezetők egy része is a megye határain túlról érkezik.

A szakemberek terén a hiány ugyancsak jelentős megyénkben. Bár számottevő iparral nem rendelkezünk, a kereslet csak részben elégíthető ki a vállalkozó szellemű munkakeresőkkel, akik a megélhetés reményében hajlandók beletanulni szinte bármilyen szakmába. Hogy csak a legkeresettebb mesterségeket említsük, nagy igény van mifelénk mostanság a jó asztalosra és kőművesre, az esztergályos, lakatos pedig egyenesen aranyat ér, akárcsak a képzett szállodai alkalmazott, a tapasztalt szakács, krupié vagy vízvezeték-szerelő.

A szakemberhiányt nemegyszer a régióban megtelepedett külföldi nagyvállalatok is megérzik, amennyiben a képzett alkalmazottakat nekik is lámpással kell keresniük. Például előfordult már információink szerint , hogy az ország keleti megyéiből csábítottak ide a megfelelő képzettséggel rendelkező technológusokat.

A megyei foglalkoztatási központ tájékoztatása szerint is nagy a kereslet az angol vagy német nyelvet beszélő mérnökök iránt, ilyen értelmű megkeresések érkeztek a hivatalhoz az Ungvári, a Munkácsi és a Nagyszőlősi járásokból is. Ugyancsak lámpással keresik mifelénk a hivatal adatai szerint a geodétákat, földmérnököket, logopédusokat, igazságügyi kórboncnokokat, étkezéshigiéniai, járványügyi szakorvosokat.

A fentiek alapján levonhatjuk a következtetést, miszerint a régiónkban jelentkező munkanélküliség igen jelentős mértékben a munkavállalók képzetlenségéből, illetve a korábban szerzett képesítések iránti kereslet, valamint a szakmai gyakorlat hiányából fakad, miközben - ahogyan azt sokan felvetik - a kárpátaljai felsőoktatás intézmények még mindig pedagógusokat képeznek legnagyobb számban... (Kárpátalja/podrobnosti.ua/Korreszpondent)