2006. december 8.

2006. december 8., 09:00 , 308. szám

"Asszony, megszabadultál betegségedtől." Lk 13,10-17

Dante mondta Szent Lukácsról, hogy Krisztus szelídségének, a betegek iránti jóságnak az írója. A nyomorék asszony meggyógyítását ő írja le egyedül.

"Szombatonként az egyik zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség lelke, teljesen meg volt görbedve, úgyhogy nem is tudott fölegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: "Asszony, megszabadultál betegségedtől." Közben rátette a kezét, az rögtön fölegyenesedett és dicsőítette az Istent."

Képzeljük magunkat bele a tizennyolc éve beteg asszony helyzetébe. Olyan görnyedt volt, hogy nem tudott felegyenesedni. Nem látta a kék eget, csak a földet. A háta mögött biztosan hallotta a farizeusok megjegyzéseit, hogy micsoda bűnei lehetnek! Ő azonban így is kíváncsi volt Isten igéjére, mert eljárt a zsinagógába. Nem fordult szembe Urával, Istenével. S Jézus megjutalmazta ezt a lelkiséget azzal, hogy a testét is meggyógyította.

"Erre a zsinagóga elöljárója felháborodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, a néphez fordult: Hat nap van, amikor dolgozni kell. Ezeken gyertek gyógyulást keresni, ne szombaton!" Jó lett volna megkérdezni a zsinagóga elöljárójától, hogy hány alkalommal kereste fel ezt a szegény asszonyt és segített rajta?! Jó lett volna megkérdezni, hogy ő visszautasította volna-e a gyógyulást szombati napon, ha előzőleg tizennyolc éven át, fájdalmak közt járt volna?

Urunk, mi is meggörnyedtünk bűneink súlya alatt. Csak a földre nézünk, csak a földet látjuk. Nem tudunk felegyenesedni. Ha egyszer valakin erőt vett a bűnös szenvedély, azt megkötözi úgy, hogy nem látja már a te tiszta egedet. Taníts meg minket, Urunk felegyenesedni! Soha ne ölje ki lelkünkből senki a vágyat, hogy templomodba minden körülmények között elmenjünk! Urunk, taníts meg minket ünnepelni! Taníts meg minket jóságod láttán ujjongani!

Hrabár Tamás