2007. március 2.
Templomainkban nagyböjt második vasárnapján Márk evangéliumából olvasunk: Jézus meggyógyít egy bénát. (Mk. 2,1-12.)
"Ilyet még nem láttunk soha!" A jelzett szentírási rész utolsó mondata ez.
Szeretem és nagyra becsülöm az anyósomat.
Tudom, hogy ezt nem divatos kimondani, sokkal nagyobb népszerűségre teszek szert egy csípős viccel... Mondok néha azt is. Még a kórházi ágy mellett is próbálkoztam, Ő aranyosan mosolygott rajta. Bő két hónapig lestük: Ő lesz az erősebb, vagy a halál... Évek teltek el azóta, anyósom a régi lendületével szervezi az életet. Ám az, ahogyan felgyógyult a gyógyíthatatlannak hitt betegségből, kihozta a családból: "Ilyet még nem láttunk soha!"
Nehezen ismerjük be: ma ugyanúgy történnek csodák, mint 2000 évvel ezelőtt. Jézus Krisztus ugyanarra képes ma is, mert " Ő ugyanaz tegnap, ma és holnap". Mi nem vagyunk ugyanazok... Már nem élünk oly' szoros kapcsolatban a teremtett világgal, hogy rácsodálkoznánk a természetes szépségekre. Már nem Isten parancsolataihoz mérjük az életünket, hanem a minket körülvevők elvárásaihoz. Már nem Isten ajándékának tekintjük a gyermekáldást, hanem eltüntetni való tehernek. Már nem megköszönjük az egészségünket, hanem méltatlankodunk a külsőnk miatt (és okvetlen változtatunk rajta).
S ha valaki mégis örül egy virágnak, nem festi a haját, több gyereket vállal, tv-zés helyett Szentírást olvas, arra megvetően, vagy tisztelettel mondjuk: ilyet még nem láttunk...?!
Testvérem! Akarjunk azok közé tartozni, akik felismerik napjaink csodáit! Keressük Jézus Krisztust, mentesítve (kiimádkozva) magunkat környezetünk rossz hatásai alól! Jézus meggyógyította a béna testet és ezzel egy időben a bűnös lelket. Ugyanerre képes ma is. Engedjük, hogy bennünket is meggyógyítson!
Orosz István