2007. május 18.

"Térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról és gaztetteiből! Akkor mindörökké azon a földön laktok, amelyet nektek és őseiteknek adott az Úr." Jeremiás 25:3-6

Akinek kisgyermek van a családjában, az nagyon jól tudja, hogy milyen sokszor hangzik el a felnőttek szájából a gyermek felé figyelmeztető, óva intő kijelentés. Megmondjuk a gyermeknek, hogy mit ne tegyen, hova ne menjen, mihez ne nyúljon. S ez azért van, mert szeretnénk megelőzni a bajt. Az ilyen kijelentések mindig az előtt hangzanak el, hogy a gyerek valamit megtett volna. Éppen azért, hogy ne legyen késő.

A felnőttek az ilyen figyelmeztető kijelentéseiket nem azért mondják el, mert okoskodni akarnak, hanem azért, hogy a gyermek életét, épségét, egészségét védelmezzék. Sokszor azonban nem is gondolunk arra, hogy a Mindenható Isten a teremtéstől, de különösen a bűnesettől kezdve minden emberhez intézett megszólalásában úgy viselkedik, mint egy nagyon gondos, szerető édesatya.

Isten szava évszázadokon keresztül hangzott a próféták által a nép felé. S egy-egy üzenet mindig akkor érkezett, amikor aktuális volt. Én hiszem, kedves olvasó, hogy neked is idejében szólt az Úr, talán egy balesetben, csapásban vagy éppen egy-egy megszólaló igehirdetésben, és megtérésre hívott. De vajon figyeltél-e a figyelmeztető szóra, hallgattál-e rá?

Az engedetlen ember úgy jár, mint a kisgyermek, akinek hiába szólt előre az édesanyja, mégis hozzáért a kályhához és megégette a kezét. Isten mégis újra és újra hív. Mert a legnagyobb szenvedéstől, az örök kárhozattól akar megóvni. Ezért nem hallgat el jó útra téríteni akaró szava, hívogatása. S ez a kegyelem. Kérj hát Tőle engedelmes szívet te is, hogy idejében megszólaló szavának engedelmeskedni tudj.

Béres László