Kovácsfesztivál Rókamezőn

Hámor - 2007

Kovácsfesztivált tartottak az ilosvai járási Rókamezőn (Liszicsevo), a Kelet-Európában egyetlen épségben maradt, ma is működő Hámor kovácsműhely területén (mely egyben múzeum is), ahol tavaly Viktor Juscsenko államfő is látogatást tett. A kovácsműhely a 19. század közepén épült, különlegessége az, hogy a víz energiája hozza mozgásba a kalapácsot. Az Ilosvai Járási Tanács, a Zakarpatturiszt és az Ungvári Kovácsegylet által szervezett rendezvényre a szakma mintegy száz művelője érkezett az ország különböző megyéiből.

A kovácsmúzeum, melynek udvarán több üllőt és villanymotoros fújtatóval ellátott kohót helyeztek el, már szombat reggel hangos volt az üllőkön táncoló kalapácsok, pörölyök hangjától.

Szerhij Tyazko ungvári kovácsmester - akit az üllő mellől ragadtuk el, hogy halljunk is valamit - tíz éve szeretett bele hivatásába. Amellett, hogy megrendelésre készít különböző kerítéseket, erkélyrácsokat, kapukat, lámpatartókat, egyéb dekoratív elemeket, saját művészi elképzelései megvalósítására is van lehetősége: munkáit már több országos kiállításon bemutatta, ahonnan rendre valamilyen díjjal, elismeréssel tért haza.

Szerhij Polubotyko ivano-frankivszki kovács, a Kovácsművészet Mesterei Ukrajnai Egyesületének elnökségi tagja lapunknak elmondta, hogy a kovácsművészet az utóbbi időben intenzíven fejlődik, sőt, ma már szakiskolákban is képeznek kovácsokat. A számos fesztivál megélénkítette a piacot, egyre nagyobb a kereslet a kovácsolt termékek iránt, így manapság a kovácsok megélhetnek saját szakmájukból. Megjegyezte azonban, hogy a kovácsmesterség igen költséges foglalkozás. Egy tonna vas 4000 hrivnyába kerül, az antracit és a koksz tonnánkénti ára pedig 500-1000 hrivnya. A mester lánya, Szvitlana is imádja és műveli a kovácsmesterséget, amiről tanúbizonyságot is tett a fesztiválon.

A rókamezői Mihajlo Pilipcsinec nap mint nap a híres kovácsműhelyben dolgozik. Főleg a falu- és a környékbeliek által használt tárgyakat készít: kerti szerszámokat, ácskapcsokat, ablak- és ajtópántokat, szegeket, patkókat. Elmondta, hogy a 19. század elején a kovácsműhely helyén még papírgyár működött, mely a Teleki család tulajdonát képezte. Rokonságában egyébként nemzedékről nemzedékre száll a kovácsmesterség, hiszen Mihajlo édesapja és nagyapja szintén kovácsok voltak, s ugyanezt a mesterséget viszi tovább fia, sőt, unokája is, aki ottjártunkkor is lelkesen segédkezett nagyapjának.

Denisz Dobra, a Borzsava Idegenforgalmi Központ vezetője, a fesztivál egyik szervezője lapunknak elmondta, hogy ez volt az első lépés a kovácsmesterség újjászületéséhez az ilosvai régióban. A jövőben a környező országokból is meghívnak kovácsokat - a fesztivált szeretnék kelet-közép-európai rangra emelni.

A rendezvényre kilátogatók elleshették a szakmai fogásokat és tanácsokat is kaphattak a mesterektől, de akadtak olyan fiatalok is, akik kedvet kapva, ebben a szakmában képzelik el jövőjüket. Ehhez adottak is a lehetőségek, hiszen Kárpátalján újra számos kovácsműhely működik, reneszánszát éli ez az ősi mesterség, bár ma már inkább az iparművészi ága dominál.

A mesterek által készített kovácsoltvas műveket másnap állították ki. Ekkor mutatták be műsorukat a járás énekkarai és táncegyüttesei. Az esti órákban a fesztivál záróeseményeként felavatták a kovácsmesterség újjászületését szimbolizáló kovácsoltvas életfa-kompozíciót, melyet a múzeum előtt állítottak fel.

Baráth József