Klinikai babonák

2008. március 14., 09:00 , 374. szám

Megbízva a tekintélyes orvosokban, emberek milliói figyelnek oda arra, hogy feltétlenül megigyanak két liter vizet naponta, nem merik borotválni a lábukat és kikapcsolják a mobiltelefont, ha kórházban járnak. Ugyancsak orvosok állítják azonban, hogy mindez értelmetlen tévhit.

Ünnepekkor a pezsgő biztonságosabb ital, mint a sör - állítja dr. Robert Duglas, aki az ausztráliai Adelaide egyik kórházának mentőorvosaként dolgozik. Megállapítását a tekintélyes gyógyító arra az esetre alapozza, amikor egy ausztrál élvonalbeli labdarúgó nyelőcsövéből kénytelen volt eltávolítani egy söröskupakot. A recés és éles szélű kupak véletlenül akadt a páciens torkán, amikor klubtársaival együtt a győzelmet ünnepelve az elnyert kupából vedelte a sört. Pezsgősdugóval kapcsolatban nem jegyeztek fel hasonló balesetet - indokolta megállapítását a jó doktor, aki nem is gondolt rá, hogy a közvéleményben olyannyira általánosan elterjed majd félig-meddig humorosnak szánt megállapítása.

A köztudatban számos hasonló tévhit, mítosz él szervezetünkkel, egészségünkkel és az egészségüggyel kapcsolatban, melyekben néha maguk az orvosok is hisznek. Íme a hét legelterjedtebb:

1. mítosz. Az a tévhit, hogy naponta legalább nyolc pohár vizet kell meginni, 1945 körül keletkezett az amerikai táplálkozási tanács jóvoltából, amelynek szakértői amellett kardoskodtak, hogy a napi folyadékbevitelnek átlagosan 2,5 litert kell kitennie. Idővel a folyadék kifejezést a víz váltotta fel a köztudatban, s még az orvosok egy része is megfeledkezik arról, hogy a szükséges folyadékbevitelt úgy kapjuk meg, ha minden elfogyasztott kilokalóriára 1 ml folyadékot számítunk. Ahogyan az is feledésbe ment, hogy a teával, kávéval, levessel szintén folyadékot veszünk fel.

2. mítosz. A meggyőződés, hogy az agyunknak csupán 10 százalékát használjuk, immár több mint 100 éves múltra tekint vissza, s időnként minden alap nélkül Albert Einsteinnek tulajdonítják. Valójában 1907-ben született a mítosz azzal a céllal, hogy az emberben rejlő lehetőségek minél teljesebb kibontakoztatására ösztönözzön. A korszerű kutatások arra vallanak, hogy valójában a 10 százaléknál lényegesen nagyobb hányadát használjuk agyunknak, bár pontosan senki sem vállalkozik meghatározni, hogy mégis mekkorát. Eloszlatni ezt a tévhitet azonban már csak azért is nehéz, mert az emberek szeretik hinni, hogy a lehetőségeik szinte korlátlanok.

3. mítosz. Nem igaz az az állítás sem, hogy a sötétben való olvasás rontja a látást. Kutatók véleménye szerint ez a tévhit azokon a fiziológiai érzeteken alapul, amelyeket a rossz fényviszonyok mellett olvasó ember érez. Valóban, a gyenge megvilágítás mellett olvasónak úgy tűnhet, hogy nehéz összpontosítania a figyelmét. Ráadásul félhomályban az ember ritkábban pislog, ami a szem nyálkahártyájának kiszáradása miatt kényelmetlen érzetet kelt. A kutatók többségének véleménye szerint azonban ezek a hatások nem rögzülnek, önmagukban nem vezetnek maradandó károsodáshoz.

4. mítosz. Abszolút esztelen és alaptalan, de rejtélyes okokból igen elterjedt tévhit, hogy a halál után tovább nő az ember haja és körme. A bőrgyógyászok pontosan tudják, hogy a halottaknál a haj és a körmök meghosszabbodásának illúziója abból fakad, hogy a halott szövetek a körmök körül és a fejen elveszítik nedvességtartalmukat és összehúzódnak. Éppen ez kelti azt a benyomást, hogy a haj és a körmök hosszabbá válnak, azaz nincs a dologban semmi misztikus.

5. mítosz. Téves az elképzelés, hogy a borotvált haj és szőrzet gyorsabban nő, sötétebb és durvább lesz. Ezt a tévhitet részben a sajtó és azok az emberek terjesztik, akik valóban szenvednek túlburjánzó szőrzetüktől, vélik a kutatók. Valójában a vizsgálatok még 1928-ban kimutatták, hogy a borotválás nincs hatással a szőrzet sűrűségére és növekedésének ütemére. A borotválás után újra növő szőrszál azért tűnik vastagabbnak, mert a borotva lemetszette a vékonyabb és lágyabb felső részét, a színe pedig azért sötétebb, mert még nem érkezett kifakulni a napfény vagy valamely kozmetikum hatására.

6. mítosz. A fentiekhez hasonlóan az az állítás sem igaz, hogy a pulykahús fogyasztása álmosságot idéz elő. A hiedelem gyökerei addig a táplálkozásukra odafigyelők által sokat emlegetett tényig nyúlnak vissza, hogy a pulyka húsában sok a triptofán elnevezésű aminosav, amelyről a tudomány bebizonyította, hogy hat az alvási folyamatra és hangulatra, álmosságot válthat ki. Mégsem kell attól tartanunk, hogy a sült pulyka fogyasztása közben elalszunk, s arccal a salátába zuhanunk. Valójában ugyanis a pulyka triptofán tartalma alig különbözik más szárnyasokétól, s alatta marad e tekintetben a disznóhúsnak vagy a sajtnak. A bőséges táplálkozás utáni álmosságot a véráram lelassulása, az agynak oxigénnel való feltöltődése okozza.

7. mítosz. Nem felel meg a valóságnak, hogy a mobiltelefonok elektromágneses terei zavart kelthetnek a kórházakban és klinikákon. Kutatók egyetlen olyan esetet sem találtak, amikor mobiltelefon használata a klinikán egy páciens halálához vezetett volna. Az erről szóló mítosz azután kezdett el terjedni, állítják, hogy a Wall Street Journal cikkében figyelmeztetett ennek a lehetőségnek a veszélyére. Azóta számos klinikán tilos a mobiltelefonok használata. A kísérletek viszont azt mutatják, hogy telefonjaink hatása a kórházi berendezésekre elenyésző, s a technológiák folyamatos fejlődése ezt a kicsiny hatást is tovább csökkenti. (Kárpátalja/Korreszpondent)