2008. május 9.

2008. május 9., 10:00 , 382. szám

Hirtelen, mintha csak heves szélvész közeledett volna, zaj támadt az égből és egészen betöltötte a házat, ahol összegyűltek. Majd pedig szétoszló tüzes nyelvek lobbantak föl előttük és leereszkedtek mindegyikükre. Valamennyien elteltek Szentlélekkel, mely szólásra indította őket. "ApCsel 2. 1-4"

Az Úr Jézus Vigasztalónak nevezi a Szentlelket. A liturgiánk kitoldja: számunkra a vigasztaló igazságnak lelke. Miben is vigasztal meg minket a Szentlélek? Tulajdonképpen Pünkösd napján tudják meg az apostolok a fönséges örömhírt, hogy az Isten közösség: Atya és Fiú és Szentlélek. Csak a Szentlélek működése folytán ismerték fel Jézusban az Isten megtestesült Fiát és egyben azt a kapcsolatot, amely az örökkévaló Isten és a názáreti Jézus között van. Ezt a Szentlélek nyilatkoztatta ki nekik, akit Jézus megígért, akit elküldött maga helyett és akiről azt mondta: "Jobb nektek, hogy elmegyek, mert ha el nem megyek a Vigasztaló nem jön el hozzátok".

Vigasztaló: A keresztény életnek nem volna igazi tartalma és értelme, ha a mindennapjaiban és a hitében nem lenne Vigasztalója. Az Isten nem akárkit küld a mi örömünkre és vigasztalásunkra, hanem a harmadik isteni személyt, a Szentlelket. Ezzel is a tudomásunkra akarja hozni, mennyire fontosak vagyunk az Isten számára.

Igazságnak lelke: Isten igazságban mutatja meg arcát az őt követőknek. Tiszta igaz szóval, mint a friss forrásvíz tartja az embert. Jézus nemcsak tanít az igazságról, hanem tanúbizonyságot is tesz a személyes Istenről. Nem kendőzi el a bűnt, hanem elítéli. Nem nézi le a gyengét, nem töri meg a pislákoló hitét, hanem példaként áll előttük. Nem ítél hamisan, hanem igazságosan ítél. Nem állítja előtérbe a maga igazát, hanem az Isten igazát hirdeti. Ez mind a Szentlélek ajándékában valósul meg. Ha ennek nem vagyunk birtokában, nem mondhatjuk el magunkról, hogy bírjuk az Isten Szentlelkét. Jézus mint főpap tisztában volt ezzel, példát adván minden őt követőnek, hogy mindenki tartsa meg azt, amit ő megtartott. És aki ettől eltér, az híjával van a Szentléleknek.

Egressy Miklós