Alexander Beckendorf gróf tanácsai

Újraírja a Kreml az orosz történelmet

"Oroszország múltja csodálatra méltó, jelene több mint fényes, ami pedig a jövőjét illeti - nos, az még a legmerészebb képzeletet is felül fogja múlni" - írta Alexander Benckendorff gróf az 1830-as években útmutatásul, hogyan is kellene tekinteni az orosz történelemre. Mintha az első orosz titkosrendőrség vezetőjének tanácsát követnék napjainkban a Kremlben, ahol teljes gőzzel folyik az orosz történelem újraírása - vélte a londoni The Economist című lap publicistája.

A szocialista államrendszer összeomlását követő évtizedet a hivatalos ideológia hiánya jellemezte. A grandiózus jelképekbe belefáradt orosz elit a meggazdagodás mellett mindenekelőtt a pragmatizmus híve volt. Vlagyimir Putyin orosz elnök még 2004-ben is, amikor arról kérdezték, mit kívánna a legszívesebben országának, így felelt: azt, hogy versenyképes legyen a világpiacon. Az olajeladásból erőre kapott Oroszország azonban ismét valami diadalmasra, valami felemelőre vágyik. Az állami propagandisták most azon dolgoznak, hogy Putyin arcmása Oroszország nagy vezetőinek képcsarnokában kapjon helyet, kvázi cárként.

A Kreml talán ezért dönthetett úgy, hogy nem hagyja a történelemtanítást a történelemtanárokra. Idén konferenciát rendeztek számukra, s ezen Putyin elnök (jelenleg miniszterelnök - a szerk.) egy olyan új történeti kézikönyvnek próbált reklámot csinálni, amelyről azt mondta, segít eloszlatni a tanárok fejében uralkodó zűrzavart. Címe: Oroszország modern története 1945-2006: Kézikönyv történelemtanároknak. Jövőre megjelennek a kézikönyv alapján írt tankönyvek is.

Már az is sokatmondó, hogy a kézikönyv az orosz történelem melyik korszakáról szól: Sztálinnak a nagy honvédő háborúban aratott győzelmétől a Putyin-éráig terjedő időszakot öleli föl. Ünnepli azokat, akik hozzájárultak Oroszország nagyságához, ugyanakkor elmarasztal mindenkit, akit felelősnek tart a birodalom széthullásáért. A Szovjetunió 1991-es megszűnése a könyvben nem egy új korszak kezdete, hanem szerencsétlen és tragikus tévedés, amely visszavetette az orosz fejlődést. "A Szovjetunióban nem volt demokrácia, de szerte a világon emberek milliói számára volt példa a legjobb, legigazságosabb társadalmi berendezkedésre" - így a kézikönyv. A kiadvány nem tagadja a sztálini elnyomást, s nem hallgat a magyarországi és csehszlovákiai tiltakozó megmozdulások eltiprásáról sem. Ennél sokkal veszélyesebb, amit tesz: igazolja a sztálini diktatúrát, mondván: ami történt, szükséges rossz volt, válaszként az Egyesült Államok által kezdett hidegháborúra.

A könyv kritikusan szól Mihail Gorbacsov teljesítményéről. A szerzők szemére vetik, hogy feladta Közép- és Kelet-Európát. "A Szovjetunió ezzel elveszítette biztonsági övezetét, amely néhány évre rá külföldi befolyás alá került, NATO-támaszpontokkal Szentpétervártól alig egy órányira" - írták. A dühödt Nyugat-ellenesség az új orosz ideológia egyik vezérmotívuma. Miután befejeződött a hidegháború, Amerika oroszellenes politikába kezdett, színes forradalmakat támogatott Ukrajnában és Grúziában, alkalmassá téve e két országot arra, hogy esetleges jövőbeli támadások felvonulási területei legyenek - olvasható a kézikönyvben.

A könyv utolsó fejezete a "Szuverén demokrácia" címet viseli, s rámutat: Oroszországnak olyan politikai berendezkedésre van szüksége, amely megfelel a nemzeti sajátosságainak, éppen ezért figyelmen kívül kell hagyni a nemzetközi viselkedési normákat, mert azokat "a külföld kényszeríti rá". Az orosz politikai kultúrára a hatalom központosítása, idealizálása és a hatalmi intézmények személyekben való megtestesülése jellemző, és főleg egy erős, bölcs vezető sokkal lényegesebb az orosz embereknek, mint az intézmények.

Mti/fürkész

Ukrán történelemtankönyvek hazafias szellemben

Még az idén elkezdik az iskolai történelemtankönyvek "hazafias szellemű" átírását Ukrajnában az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézet által kidolgozott koncepció alapján.

A tankönyvek átírását a minisztertanács rendelte el a "felnövekvő nemzedékek nemzeti önazonosságának, a haza iránti tiszteletének és szeretetének tudatosítása céljából". A "hazafias" szemléletet tükröző tankönyvek a tervek szerint a következő tanévben kerülnek az iskolákba. Az orosz nyelven megjelenő ukrajnai újságok kritikus hangnemben számoltak be az intézkedésről. A kijevi Szegodnya napilap a kérdés kapcsán megjegyezte: mivel az utóbbi időben az ukrán kormány a hazafiságon a totális ukránosítást és az Ukrán Nacionalisták Szervezete-Ukrán Felkelő Hadsereg (OUN-UPA) hőseinek dicsőítését érti, óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy ebben a szellemben íródnak át a történelemtankönyvek is. A lapnak nyilatkozó több ismert ukrán író és közéleti személyiség rosszallását kifejezve egybehangzóan állította, hogy a történelemtankönyvek átírásából "semmi jó nem sülhet ki". Az Odesszában megjelenő Gazeta 24 napilap azt írta, hogy a tankönyvek átírása nem az oktatás minőségének javítását szolgálja, hanem egyértelműen a nemzettudat parancsra történő erősítésére irányul. Volodimir Poliscsuk, az ukrán archeográfiai és forrástani akadémiai intézet tudományos munkatársa az újságnak elmondta: a tankönyvek átírása politikai megrendelésre történik. Szerinte ugyanis a szerzők keze meg van kötve, hiszen - mint fogalmazott - állami megbízást, azaz diktátumot teljesítenek.