2008. június 20.

"Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé." (Lukács 10:3)

Jézus Krisztus itt az igében a keresztyének küldetéséről beszél. Nem nekünk, keresztyéneknek kell kitalálni, hogy mi a feladatunk, mert van küldőnk és küldetésünk.

1. Ő küld - nehéz környezetbe, Jézusban nem hívő, Őt visszautasító világba. Aki azt hitte, hogy ez a követés csak könnyű sétálás lesz, az csalódni fog.

2. Hogyan küld? "Mint bárányokat a farkasok közé." Más a bárány és más a farkas. A farkas vérengző természetű, tép, harap, ordít. És Jézus azt mondja, hogy ebben a világban, ahol farkas lelkületű emberek élnek, nekünk, benne hívőknek bárány természettel és lelkülettel kell élni.

3. A bárányoknak, Krisztus híveinek nem a farkasok, nem a hitetlen emberek szabják a törvényt, hanem Jézus. Sokan sajnálkozva tekintenek a bárányokra, a Krisztusban hívőkre. Pedig nem a hívő embereket kell sajnálniuk, hiszen két kiváltságuk van:

a) Van Pásztoruk-Jézus, aki számon tartja, ismeri, vezeti őket, aki gondoskodik szükségeikről. Aki farkas módjára él itt a Földön, lehet, hogy sok mindent elér, de nem tudja meg soha, milyen jó közösségben lenni a Pásztorral.

b) Van áldott missziónk, mert a bárány lelkületű emberekből kisugárzó szeretet, békesség, hűség, jóság előbb-utóbb megváltoztatja a farkas természetűeket is.

Így végezzük küldetésünket örömmel, és azzal a tudattal e világban, hogy: "Az Úr énnékem őriző Pásztorom." Ámen.

Mező Miklós