2008. augusztus 29.

Vinni a keresztet és meghalni?!

Csodálkozva, netán botránkozva kérdeznek vissza sokan Jézus kijelentésére. Legtöbbünk boldognak és felhőtlennek szeretné tudni saját és szerettei életét.

Szent Péter apostol is nagyon szerette Jézust, ezért mindenáron igyekezett megmenteni Őt, apostoltársait és saját magát is a szenvedéstől és az idő előtti haláltól. Ezért tiltakozik, amikor Jézus megjövendöli saját szenvedését és kereszthalálát. Péter szavaira: "Isten szerelmére, Uram! Veled ez nem történhet meg!", Jézus elég élesen válaszol: "Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével" (Mt 16, 22-23).

Lám, nemcsak mi, hanem Jézus is megbotránkozik... Miért, mitől? Mert Péter a szeretet végső bizonyságtételétől akarta visszatartani azt a Jézust, akinek ez a "krédója": "Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért." (Jn 15, 13). Ő hitte azt, hogy a Mennyei Atyjától kapott segítség nem abban nyilvánul majd meg, hogy Péter tanácsára kitér a halál elől, vagy angyalok légióival veri tönkre ellenségeit, akik halálra adták, hanem a halált követő FELTÁMADÁSBAN! Ő tudta azt is, mi a szenvedés: reménytelenség, kiúttalanság, gyötrődés, hánykolódás. Mert Ő maga is így volt ezzel azon a vérverejtékes éjszakán a getszemáni kertben. "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen." (Mt 16, 24) Jézus nem arra biztat bennünket, hogy keressünk magunknak keresztet. Végképp abszurd dolog, ha mi, Krisztus-követők, azaz keresztények egymásnak ácsolunk kereszteket! Hanem arra biztat az Úr, hogy vállaljuk a keresztet, hordozzuk, mégpedig az Ő stílusában! Arra akar rávezetni minket, hogy a szenvedés sosem egyéni, hanem közös emberi sors, mint ahogy Övé is az volt. Boldog lesz itt a földön s majd a mennyben is az, akit szenvedése arra indít, hogy mélyebben értse mások kisebb-nagyobb baját, és ha módjában áll, testileg és lelkileg segítse őket. Boldog, aki a sok Krisztusban átélt megpróbáltatás után valamiképpen értékesebbé, tisztábbá, bölcsebbé, megértőbbé, alázatosabbá válik, mert így közelebb került Istenhez.

Ifj. Szulincsák Sándor