Ukrán tankot 40 ezer dollárért

Fegyverkereskedelem: örökké gyanús utakon

Ukrajna afrikai felkelőknek, s most már kalózoknak is szállít tankokat és gránátvetőket. Szinte ingyen fegyverzi fel a grúzokat. Szárnyas rakétákat ad el Kínának és Iránnak. A fegyvereladásokból származó bevételek nem jutnak el az államkasszába, az efféle üzletek résztvevői pedig furcsa körülmények között halnak meg. Így fest az ukrán fegyverexport leírása, ha tényként fogadjuk el mindazt, ami a legutóbbi botrányok során vádként elhangzott. Csakhogy ebben az ágazatban is legalább annyi a politika, mint az üzlet.

Ukrajna a hadiipar egyharmadát és magasan képzett szakemberek garmadáját örökölte a Szovjetuniótól. Az egykori baráti országokba korábban eljutott szovjet fegyverek állandó műszaki ellátásra és modernizációra szorultak. Ilyen előzményekkel az ország kezdettől a legnagyobb fegyvergyártók klubjában találta magát. Miután pedig a honi hadsereg igényei több mint szerények, szinte magától adódott, hogy a harciasabb nemzeteknek adjanak el fegyvert a hazai gyártók. A szerződések mesés összegekről szólnak - tavaly a Katonai, Konverziós és Leszerelési Kutatási Központ (CIAKR) számításai szerint az ukránok több mint 1 milliárd dollárt kerestek fegyvereladáson.

A nemzetközi megfigyelők azonban továbbra is azt állítják, hogy ezeket a pénzeket nem egészen becsületes úton keresik meg. Október elején közzétett tanulmányában a stockholmi Nemzetközi Békekutatások Intézete rámutat, hogy az ukrán lőfegyverek exportja három afrikai országba - Csádba, Kenyába és Líbiába - kétségeket ébreszt azzal kapcsolatban, hogy Ukrajna felelős exportőrként viselkedik-e.

A következő gyanú az ukrajnai exportőrök eljárását illetően amerikaiak részéről fogalmazódott meg, miután kalózok elfoglalták a Faina teherhajót, fedélzetén ukrán tankokkal, gránátvetőkkel és légvédelmi rendszerekkel. A szállítmány célállomása Kenya volt, ugyanakkor Nathan Cristensen, az 5. amerikai flotta sajtótitkára azt állította, hogy a Fainát lázadók várták Szudán déli részén a régióra érvényes szigorú ENSZ-embargó ellenére.

Kijev kitart amellett, hogy a szállítmány Kenyába irányult, s egyáltalán nem Szudánba, amit kenyai források is megerősítenek. Ennek ellenére Valerij Konovaljuk, a fegyverszállítások kivizsgálására létrejött ukrán parlamenti vizsgálóbizottság ellenzéki elnöke a Régiók Pártjától közölte: "Ukrajna hovatovább komoly illegális fegyverszállítóvá válik." Ugyanakkor a politikus nem tudta tényekkel alátámasztani állítását.

Történik mindez amellett, hogy a fegyverszállításokat lebonyolító Ukrszpecexport állami vállalatot az államelnöki hivatal, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács, az Ukrán Biztonsági Szolgálat és az Állami Exportellenőrzési Szolgálat lankadatlanul felügyeli. Csakhogy ebben az első pillantásra hibátlannak tűnő ellenőrzési rendszerben akad néhány kiskapu, mégpedig az úgynevezett közvetítők révén, akik az Ukrszpecexport és vásárlói között bukkannak fel lépten-nyomon.

Egy magát megnevezni nem kívánó volt szovjet felderítő, azaz kém, aki jelenleg több dél-afrikai cég tulajdonosa, őszinte volt a Korreszpondent hetilap tudósítójával. Mint elmondta, a közvetítők intézménye az afrikai országok kormányainak kétes üzelmei miatt létezhet. Sokuk számára előnyösebb közvetítőkön keresztül fegyvert vásárolni, hogy azután a közvetítői részesedés egy jelentős hányadát, általában az üzletkötés összegének mintegy 15 százalékát maguk fölözhessék le. Ilyenkor persze a közvetítők és az ukrán hivatalnokok sem járnak rosszul, állítja az exkém.

Persze, ha azután botrány kerekedik a dologból, a közvetítők azok, akiken az ostor csattan. Három évvel ezelőtt az amerikaiak révén vált ismertté, hogy Ukrajna nukleáris töltet hordozására alkalmas szárnyas rakétákat adott el Kínának és Iránnak. A hivatalos papírokban szállítóként az Ukrszpecexport egyik leányvállalata volt feltüntetve, vásárlóként pedig Oroszország. Az eredetileg legálisnak gondolt, mégis gyászos véget ért üzlet miatt négy közvetítő ellen emeltek vádat: egy orosz, két ukrán és egy ausztrál személy ellen. Később mindnyájan tragikus véletlenek áldozatai lettek: az oroszt megfojtották börtöncellájában, az ausztrál pedig közlekedési balesetben halt meg, akárcsak másik két társa: az Ukrszpecexport igazgatója, s annak a bizonyos leányvállalatának a vezetője is.

Legutóbb a Grúziába irányuló ukrán fegyverszállítások miatt tört ki a botrány. Oroszország jelezte, hogy az augusztusi konfliktusban bizony ukrán rakétákkal lőtték le az orosz repülőket Grúzia felett.

Az ukrán parlamentben éltek is a lehetőséggel, hogy kompromittálják az államfőt, így alakult meg a már említett vizsgálóbizottság a fegyvereladások ügyében. Az elnöki hivatal viszonylag könnyedén visszautasította a gyanúsítgatásokat a külügymisztérium egy lakonikus közleményével: "Ukrajna adott el és a jövőben is el fog adni fegyvert Grúziának, amelynek törvényesen megválasztott vezetői vannak, s amelyre nem vonatkoznak az ENSZ-szankciók."

A belpolitikai ellenfeleket azonban nem lehetett ennyivel elhallgattatni, azok a továbbiakban a Grúziának eladott fegyverek gyanúsan alacsony árával hozakodtak elő. Konovaljuk, a parlamenti vizsgálóbizottság már idézett elnöke nem érti, hogyan adhatott el például Ukrajna tankokat darabonként mindössze 40 ezer dollárért - vagyis egy polgári terepjárónál is olcsóbban -, vagy géppisztolyokat alig 547 hrivnyáért Grúziának.

A CIAKR-nál ezt nem tartják furcsának. Mint mondják, a fegyverpiacon nincsenek konkrét árak, csupán konkrét szerződéseknek vannak konkrét árai. Egyáltalán, szükségünk van nekünk azokra a régi tankokra és lőszerekre? - teszik fel a kérdést a szakértők. Még mindig jobb eladni őket 10 kopijkájával, mint hogy Novobogdanovkában vagy Lozovéban robbanjanak fel a lakosságot rémítgetve, utalnak a közelmúlt két nagy katonai balesetére, amelyekben lejárt szavatosságú lőszereket tároló raktárak repültek a levegőbe. És egyáltalán, teszik hozzá, a fegyvereladás nemcsak üzlet, hanem politika is, márpedig Grúzia jelenleg stratégiai partnere Ukrajnának. (Kárpátalja/Korreszpondent)