2009. április 24.

A feltámadásról ma is sokfélét gondolnak az emberek. Van, aki azt mondja, bűn erről még beszélni is. Más azt gondolja, hogy az életnek egyszer vége lesz, és örökre elmúlunk. Van, aki azt hirdeti, hogy feltámadunk, csak egy másfajta létformában. A korinthusi gyülekezetben is téves elképzelések láttak napvilágot. Pál azt kérdezte a korinthusiaktól: "Mi módon hirdetik közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása?" Az apostol több bizonyítékot is felsorol a feltámadással kapcsolatban. A Szentírásban már régen meg volt írva, hogy Krisztusnak sokat kell szenvedni, megfeszíttetni, meghalni és feltámadni. A szemtanúk csodálatos bizonyítékai Krisztus feltámadásának. Közülük elsők voltak Krisztus női követői, akik már kora hajnalban kimentek a sírhoz és ott találkoztak az Úrral. A következő szemtanú Péter, majd a többi tanítványok is láthatták az Úr Jézust. A szemtanúk közé sorolhatjuk Tamást is, aki sokat kételkedett, mivel ő nem látta Jézust. Nyolc nappal később, amikor ő is ott volt a tanítványokkal, akkor neki is megjelent Krisztus, és meggyőződhetett arról, hogy valóban él. Ezenkívül még ötszáz szemtanú látta a feltámadott Jézust.

Pál apostol leírta a korinthusiaknak: ha nem lenne feltámadás, akkor semmit se érne a hitük, akkor nem lenne bűnbocsánat, és akik Krisztusban haltak meg azoknak sem lenne semmi jó reménye. Mi keresztyének a meghalást más szemmel nézzük, számunkra az olyan, mint az elalvás, hiszen együtt lesznek örökké Megváltójukkal a menny honában.

Imádság: Istenünk segíts, hogy szilárdan tudjunk hinni a feltámadott Jézus Krisztusban, és egész életünket Ő rá alapozzuk, mert ő a mi Kősziklánk, és Megtartónk. Ámen.

Lőrincz Attila