Arculatmódosítás a Mi Ukrajnánk kongresszusán

Viktor Juscsenko némi kozmetikázással próbált segíteni pártján, ám vélhetően sikertelenül - vonták le a végső következtetést a megfigyelők a Mi Ukrajnánk hétvégi kijevi kongresszusa után.

A kozmetikázás kategóriába sorolható például az a lépés, hogy a párt nevéből eltávolították a Népi Szövetség előtagot, miáltal az egyszerű halandók immár nem téveszthetik össze, mint eddig tették a párt nevének korábbi rövidítését (NSZNU) a szerintük Julija Timosenko-párti Mi Ukrajnánk - Népi Önvédelem rövidítésével (NUNSZ). A kongresszus ezenkívül még mintegy fél tucat határozatot fogadott el, többek között utasítva parlamenti képviselőit, hogy lépjenek ki a kormánykoalícióból és alakítsanak önálló frakciót a törvényhozásban.

Ami viszont a párt által delegált minisztereknek a kormányból való távozását illeti, már korántsem volt ilyen acélos az elszántság a testületen belül. Minisztereinknek köszönhetően hallatszik a kormányban ukrán hang - indokolta visszahívásuk célszerűtlenségét Vira Uljancsenko, aki megörökölte Viktor Baloga titkárságvezetői tisztségét az államfő mellett, s akit a pártban is hivatalhoz juttattak, vélhetően az elnöki jelenlét nyomatékosítására. Ez a logika azonban távolról sem győzött meg minden küldöttet. Természetesen megértjük minisztereinknek az anyagiakkal és a nyugdíjjal kapcsolatos megfontolásait, de ha á-t mondtunk, mondjunk b-ét is - fejtegette az egyik küldött.

Ez a mostani azonban nyilvánvalóan nem a nagy elhatározások kongresszusa volt. Viktor Juscsenko pártelnöki beszédében csak töméntelen általános frázis után tért rá a tulajdonképpeni mondanivalójára, vagyis a kormány és Julija Timosenko bírálatára, akinek szerinte mielőbb távoznia kell. Az egykori harcostárs most vétkesnek találtatott a Régiók Pártjával való összeesküvésben, az alkotmány orosz ihletre történő átírásának szándékában, a GDP mélyrepülésében, a hadsereg szétzüllesztésében. De kijutott neki az egyre több üres miniszteri székért a miniszteri kabinetben, és az embereket gyilkoló parlamenti képviselőkért is, amivel az államfő Viktor Lozinszkij BJUT-os honatya minapi nagy port felvert ügyére célzott.

Bár a kongresszus egyfajta programadó gyűlés kívánt lenni, amennyiben Viktor Juscsenko ismételten megerősítette, hogy a párt és ő indulni kíván a választásokon, a jelenlévő újságírók szomorúan állapíthatták meg, hogy az elnök végső soron semmilyen elképzeléssel nem szolgált arra vonatkozólag, miként kívánja a politikai játszótér perifériájára szorult pártját győzelemre vezetni.

A tömény unalom közepette csordogáló gyűlésbe legfeljebb az afféle felszólalások vittek némi életet, mint a régi harcostárs, Jevhen Cservonenko hozzászólása, aki a Mi Ukrajnánkból kiszorított elvtársait siratva keserűen állapította meg, hogy ma a pártot már nem valamiféle eszme, hanem a jó szatócsok pszichológiája egyesíti.

A napi politika szempontjából egyetlen figyelemre méltó kérdés a kongresszus után az, hogy valóban vissza tudja-e hívni az államfő pártja képviselőit a kormánykoalícióból, és sikerül-e ezzel megrendítenie Julija Timosenko kormányfő pozícióit, esetleg kikényszeríteni az előrehozott parlamenti választásokat.

hk