Kriza János: Székelykő alatt
Ember-csinálta halmaid közöl
Oh vár! szabadba jöttem, foglyod én
Hol istenkéz-emelte szirteken
Szabadság enyhít ép lehelletén.
Nem láttam én pirosló szép korányt,
Nem ismerém a harmat gyöngyeit,
Nem hallám a pacsirta víg dalát,
S a lég ezer zsibongó sergeit:
Imitt naponként hajnalom pirul,
Szelíd sugár előzi dél hevét,
Az illatos virágnak, míg töröm,
Még gyenge harmat üli kebelét.
Szabad nép, nem kalitka rabjai,
Örömdalokban zeng ezer madár,
S e népimával a királyi sas
Röpülve Istenhez magasba jár.
Kövön nyugodva szent oltáromon
A természettel én is áldozom,
Templomban majd kitisztult érzetem
A néppel ismét elimádkozom.
A sziklabérc alatt szegény telep
Fából raká parányi házait,
De hitben dús, egy házra halmozá,
Isten házára drágaságait.
Hűség, jámborság, vendégszeretet
– Könyvből tanult erények városon –
Családi tűz körül, mint hajdanán
Ülnek ma is mosolygva nyájason.
Öregnek arcán évek szép sorát
Jegyzik redők, nem bűne számait,
Meleg még szíve, bár idők hava
Meghinté gyérülő hajszálait.
Szülék körül az ifjú nemzedék
Serdül, miként ép törzsök ágai,
Természet, nem kalmár festékitől
Pirulnak a szerény szűz arcai.
Kínzó gyönyörben folynak perceim
Ez édenből szakasztott táj ölén;
Már hallom a kerub tiltó szavát —
S könnyem foly édenem határkövén.
Kriza Jánost talán nem kell bemutatni az olvasóknak, hiszen egy híres néprajzkutatóról és irodalmárról van szó. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Az unitárius lelkészként, majd püspökként tevékenykedő Kriza Nagyajtán született 1811. június 28-án és Kolozsvárott hunyt el 1875. március 26-án.
Torockón kezdte meg tanulmányait, 1825-től Székelykeresztúron, 1829-től pedig Kolozsvárott tanult. Mátyás király városában 1833-ban végezte el a bölcseletet és teológiát. Két évig jogot is tanult. Beszélt németül, angolul és franciául. Tagja volt az 1830-as években alakult kollégiumi olvasótársaságnak. Szentiváni Mihállyal együtt szerkesztette a Viola, később a Remény című folyóiratokat.
1835-ben a kolozsvári unitárius egyház lelkésze lett. Évekig külföldi iskolákban tanult, az 1840. évi bölöni zsinaton szentelték fel. Nagy megtiszteltetés érte, amikor 1841. szeptember 3-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1863-ban rendes tagja lett a Kisfaludy Társaságnak. 1861. július 1-jén választották püspöknek a tordai zsinaton.
Számos fontos és értékes munkája jelent meg. Többször dolgozott együtt Arany Lászlóval, Orbán Balázsal és Benedek Elekkel. Kovács János gyűjtötte össze a költeményeit, melyeket 1894-ben a Kisfaludy Társaság jelentetett meg.
Lengyel János
