Ukrán válság: tegnap, ma és holnap

Ukrajna nemzetgazdasága a függetlenné váláskor alapvető aránytalanságokat és ellentmondásokat örökölt meg a szovjet gazdaságtól - állítja az Ukrajinszka Pravda című internetes hírportálon megjelent elemzésében Olekszandr Szugonyako, az Ukrán Bankszövetség elnöke, aki a politikai elit felelősségére is rámutat a jelenlegi gazdasági válság okait kutatva.

Az ukrán gazdaság termelési kapacitásai az önállósulás pillanatában struktúrájukban, nagyságukban és az előállított termékek minőségében sem feleltek meg a társadalom szükségleteinek, hiszen ezeket a kapacitásokat egy más állam, a Szovjetunió igényeinek megfelelően alakították ki. Ukrajnának például nem volt szüksége olyan mennyiségű és típusú fegyverzetre, melynek előállítására hadiipara alkalmas volt, amely hadiipar egyébként tekintélyes mértékben függött az egykori szovjet tagköztársaságok partnervállalatainak beszállításaitól. Másrészről viszont például a mezőgazdaság számára nem volt elegendő a hazai gépgyárak termelése és kevés volt a gabonatároló is. Ráadásul a termelőeszközök már akkor jelentős befektetéseket igényeltek volna az ugyancsak időszerűvé vált korszerűsítés végrehajására. A fentiekben leírt gazdasági helyzetet mély szerkezeti válságként szokás jellemezni - állapítja meg Szugonyako.

A rendszerváltás pillanatának ellentmondásosságát jól szemlélteti, hogy a gazdaság bizonyos területeken áruhiánnyal küzdött, míg más ágazatokban túltermelés volt megfigyelhető. Ha ehhez hozzáadjuk egyrészről a földek termőképességének meredek csökkenését, a belső nyersanyagforrások kimerülését, az ökológiai helyzet romlását, a csernobili atomerőműben bekövetkezett katasztrófát, másrészről az akkori ukrán társadalom istentelenségét, erkölcsi válságát, kirajzolódik előttünk az ukrajnai gazdasági és társadalmi válság megdöbbentő képe.

A válság leküzdése az új államhatalom feladata lett volna, az állam azonban hozzá sem látott ehhez a munkához - szögezi le az Ukrajinszka Pravdában megjelent cikk. Szerzője szerint a minőségében is megcsappant posztkommunista emberanyag hatalomra jutva alkalmatlan volt egy ilyen nagyarányú államépítési feladat véghezvitelére. A problémák terhe a nép vállaira nehezedett, miközben az ország kvázivezetői látszatproblémák megoldásával voltak elfoglalva.

A függetlenség évei alatt az országban gyakorlatilag minden ágazatban, beleértve a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart is, importfüggőség alakult ki. A könnyűipar, a gépipar és a közösségi szolgáltatások a megszűnés határán állnak. A nyersanyagigényes, alacsony feldolgozottságú termékek előállítása (kohászat, vegyipar) adja jelenleg annak az exportnak a majd 50 százalékát, amely a GDP 40 százalékát tette ki 2008-ban. Ez az exportfüggőség és a kereskedelmi mérleg 13 milliárd dolláros hiánya volt a fő oka a hrivnyaárfolyam 2008 végi mélyrepülésének.

A földet és a nyersanyagkészleteket kíméletlenül kizsákmányolják. A falut, a társadalmi infrastruktúrát könyörtelenül rombolják. A függetlenség kikiáltása óta számottevően csökkent a munkahelyek száma. Veszélyes mértékben fogyatkozik az országnak a megoldatlan gazdasági kérdések súlya alatt nyögő népessége. Mindez az Ukrán Bankszövetség elnöke szerint a társadalom, és elsősorban az elit mély politikai, világnézeti, lelki válságának törvényszerű következménye.

A 2008-as világválság kezdete óta, a külföldi tőke kivonulásával párhuzamosan az ország az ipari termelésnek és a pénz elértéktelenedésének világviszonylatban leggyorsabb ütemét produkálja. Így bukkannak a felszínre az ukrán gazdaságnak azok a belső, halálosan veszélyes betegségei, melyekre mindezidáig nem figyelt a társadalom és a vezetés. Az ilyen mély válságban lévő gazdaságnak nincsenek belső mechanizmusai az újjászületésre, továbbra is degradálni fog, írja Szugonyako.

A szovjet tervgazdaságból a függetlenség kikiáltása után a "piac láthatatlan kezeibe" vetették az ukrán gazdaságot, holott a kezdeményezők tudták, hogy az a bizonyos kéz nem állítja helyre a gazdaságban megfigyelhető aránytalanságokat, méghozzá úgy, hogy az összhangban legyen az ország lakosságának érdekeivel. A népesség 6 millió fővel csökkent - íme a kommunizmus és a vadkapitalizmus által az ország lakosságára mért kettős csapás eredménye.

A függetlenség évei alatt regnáló kormányok és elnökök tevékenysége nem egy nemzetgazdasági stratégia mentén vagy legalább annak kidolgozása irányában folyt. A jelenlegi válság nem kis mértékben éppen a hatalom stratégiai "tanácstalanságának" következménye; amely hatalmat egyébként folyamatosan cafatjaira szaggatják képviselőinek lokális gazdasági érdekei.

A gazdasági válság leküzdése annak civilizációs jellege miatt új világnézeti alapokon nyugvó, becsületes és átgondolt stratégia kidolgozását követeli meg az állam szerepének felerősítésére alapozva - állapítja meg a szerző. Szerinte az állam erőteljesebb beavatkozása azért szükséges, hogy az országot kiragadják abból az állapotból, amikor csupán a világgazdaság "nyersanyag-rezervátuma".

A kormányhivatalnokok egyhangú bejelentései az újabbnál újabb "külső segítségekről", amikor további kölcsönökkel igyekeznek orvosolni a régi gazdasági és költségvetési válság tüneteit, valójában nem jelentenek kiutat, csupán a krízis további elmélyítését idézik elő, s a hatalom tehetetlenségét demonstrálják. Márpedig manapság éppen ez jelenti a legnagyobb veszélyt az állam és társadalom számára: mintha volna hatalom, a gyakorlatban azonban nincs - írja az Ukrajinszka Pravdában Olekszandr Szugonyako.

szcs