Pénz, totem és tabu

A biológiából ismert fogalom, hogy amennyiben elit biológiai szervezetek kiválasztódási folyamatába bekerül valamilyen negatív tényező - pláne, ha uralkodóvá válik -, akkor az elit szervezetek igen gyorsan mutáción esnek át, ráadásul nem átlagos szervezetekké, hanem egyenesen antielitekké degradálódnak. Tehát egyfajta ellenkező irányú fejlődés indul meg. Más szóval, amennyiben például tökéletes férfiak és nők kitenyésztésén fáradozva valami helytelen alapelvet határozunk meg, úgy modellek helyett még csak nem is közönséges embereket, hanem antimodelleket, szörnyeket kapunk, amelyek ráadásul folytatják a leépülést. A biológiai törvényszerűségek igazak a politikusokra is - erről közöl érdekfeszítő fejtegetést az Ukrajinszka Pravda internetes hírportál Dmitrij Vidrin tollából.

A biológiai antiszelekció fentebb vázolt témáját taglaló tudományos dolgozatot annak idején titkosították, mivel valakiben felmerült a párhuzam, hogy a szovjet kommunista politikai bizottság már nem is elit, hanem antielit: nem bölcsek és látnokok gyülekezete, hanem valamiféle gyengeelméjű és állandóan degradáló emberi selejt. Az ukrajnai politikai helyzet is mind gyakrabban látszik alátámasztani e kutatás következtetéseit. Nyilvánvaló, hogy a mi "elitünk" a szemünk láttára alakul át antielitté, állítja Dmitrij Vidrin, aki szerint napjaink politikai történései azokat az irodalmi műveket juttathatják eszünkbe, amelyekben a kísérletező emberek valamilyen tévedés folytán hovatovább állatokká alakulnak át. Ezt a leépülést ideig-óráig megpróbálják leplezni az öltözékükkel, szőrzetük nyírásával stb., eljön azonban az a pillanat, amikor állati mivoltuk nyilvánvalóvá válik az emberek előtt. Napjaink politikai életének fejleményeit figyelve az embert mindinkább az a misztikus érzés keríti hatalmába, hogyha hőseinkről lekapargatnánk a centiméter vastagságú sminket, alatta felfedezhetnénk a kiütköző állati szőrt, írja a szerző.

A jelek szerint nemcsak a cikk szerzője vette észre ezt a meglepő átalakulást. Nemrég Szemen Gluzman, az ukrajnai pszichológusok egyesületének elnöke hívta fel a figyelmet arra a szavai szerint "csodálatos fenoménra", miszerint "Évről-évre egyre több közöttük (politikusok, képviselők között - a szerző megjegyzése) a szavakat rosszul ejtő, gyengén gondolkodó, rosszul hazudó..." Amikor egy ilyen szintű tudós ennyire konkrét általánosításokat tesz, akár orvosi tényként is kezelhető a politikusok fordított evolúciójára vonatkozó megállapítás, véli Vidrin, s hozzáteszi: felőle bátran lépegethetnének lefelé az evolúciós lépcsőn politikusaink, egészen az ősemberek szintjéig, ha nem tőlük függne a sorsunk, az ország helyzete és jövője.

Érthető módon demokráciában nem írható elő egy orangutánnak, hogy üljön inkább a ketrecében, s nem a parlamentben, vagy egy Neander-völgyinek, hogy maradjon a múzeumban a minisztérium helyett, amennyiben a nép megválasztotta őket. Viszont őszintén beszélnünk kell az antievolúció okairól és következményeiről.

Az okok meglehetősen triviálisak. Kategorikusan tilos megsérteni a szelekció legfőbb elvét, amely ugyanaz, akár legyekről, akár parlamenti képviselőkről van szó. A szelekció semmiképpen sem folyhat a rendszer számára nem autentikus és nem természetes jegyek alapján. Például amennyiben szeretnénk kiválasztani a legtermékenyebb nőstény legyeket, azt szigorúan a megfelelő biológiai tényezők alapján kell elvégeznünk, mint amilyen a nemi élet aktivitása, a megtermékenyülés gyorsasága vagy a világra hozott utódok száma. Nem keverhetünk azonban a folyamatba oda nem illő elemeket, például nem válogathatunk annak alapján, mennyire cseng egybe a legyek zümmögése Homérosz költeményeinek daktilusaival. Ellenkező esetben nem szaporodni vágyó legyek raját kapjuk, hanem egy rakás infantilis rovarét, amelyeknek a zümmögése Homérosz költeményeit idézi.

Ugyanígy megengedhetetlen a politikusok kiválasztása nem politikai ismérvek alapján. Márpedig éppen az ilyen nem politikai ismérvek dominálnak ma az ukrán politikában, állíja a szerző, a pénz vált a politikai kiválasztódás legfőbb eszközévé és a politikusok degradációjának fő okává. Aki elsőként vitt komoly pénzt a parlamentbe, az ugyanolyan bűnt követett el, írja Vidrin, mint aki a sztafilococcus baktériumát hurcolta be a szülészetre. Ilyen esetekben mind a parlamentet, mind a szülészetet be kell zárni, s valami egészen mást építeni egy még el nem fertőzött helyen.

A parlament bármely magára valamit is adó országban egyfajta világi templom szerepét kell, hogy betöltse, amely a magasabb értékek felé való törekvést hivatott az emberekbe oltani. Az sem véletlen, hogy minden civilizált országban félnek a pénz és a hatalom egyesítésétől, hiszen a pénz mindig magánérdek, míg a valódi politika közérdek. Azaz a pénz mindig az elemi ösztön szintjére alacsonyítja az embert - megszerezni, elvenni, elrejteni...

Az emberiség éppen azért hozta létre a politikát, az erkölcsöt, az egyházat, hogy ellensúlyul szolgáljanak ezen alantas ösztönökkel szemben. Éppen ezért űzték ki mindig a kufárokat a templomokból, habár ettől függetlenül csodálatos, és a közösség számára hasznos emberek is lehettek. Ezért van, hogy a világ parlamentjeinek többségében még a büfében sem látni pénzt, nehogy a legtávolabbi asszociációk formájában is összekapcsolódjon ez a két fogalom, s igyekeznek mindent a legátláthatóbb módon megszervezni, a pénzforgalom kizárásával.

Ezzel szemben a mi legfelsőbb tanácsunk szinte hemzseg a különféle beugróktól, alkóvoktól, mintha kifejezetten azért alakították volna éppen ilyenre, hogy alkalmas legyen a mindenféle borítékok és aktatáskák észrevétlen átadására egyik kézből a másikba - állítja a szerző.

A politikába behatoló pénz azután kiszorította a parlamentből a közérdeket és az emelkedett emberi érzelmeket. Amint Tennessee Williams mondta volt, minél több a pénzed, annál több az ismerősöd, akikkel semmi más nem köt össze, csak a pénz. Ebből következik, hogy az emberi kapcsolatok a politikában a pénzügyi kapcsolatok szintjére szűkültek le, a politikai gyakorlat pedig a köznyelvből ismert "gyeriban"-ná, a köztulajdon szétrablásává egyszerűsödött.

De pénzért nem lehet hinni Istenben, és nem lehet szeretni a saját népünket, bár a politikusok nemegyszer azt állítják, hogy a képviselői mandátumukkal együtt ezeket a képességeket is megvásárolták. A pénz révén addig folytatódhat az ember regressziója, amíg a személyiségre - Freud után szabadon - már csak a totemek és tabuk vannak hatással, azaz visszasüllyedünk az ősközösségi rendszer szintjére, ahol a diktátor, azaz a totem egy személyben testesít meg minden társadalmi intézményt és szabályt.

Ha pedig így van, mi értelme elítélni a politikusokból lett "gyilkos földesurakat", humanista-pedofilokat"? Ők csupán a totem imádói, a totemé, amely olyan erővel bír, hogy hívei már nem tartoznak sem a törvények, sem az erkölcsök hatálya alá - elmélkedik az Ukrajinszka Pravda szerzője.

hk