Reális-e a Juscsenko-Janukovics paktum?

A magyar oktatás sorsa azok kezében maradna, akik tönkretették

2009. december 11., 09:00 , 465. szám

A hét egyik figyelemre méltó politikai pletykája volt, hogy Viktor Juscsenko jelenlegi elnök és Viktor Janukovics, a legesélyesebb elnökjelölt megegyeztek: az előbbi támogatja az utóbbit Timosenko-ellenes kampányával, s az elnökként a kezében összpontosuló adminreszursszal, amiért cserébe elnökké történő megválasztása esetén Janukovics miniszterelnöknek javasolja majd leköszönő elődjét.

Jelen helyzet szerint a felszínen még semmi jele annak, hogy a felek valóban megállapodtak volna. Viktor Juscsenko, akinek a felmérések szerint gyakorlatilag semmi esélye arra, hogy 2010 februárja után is hivatalában maradjon, változatlanul arról győzködi a sajtót, hogy mennyire elege van a politikából, s ezért a választásokat követően valószínűleg hosszabb pihenőt tart majd. Ugyanakkor a Komentari című kijevi hetilap értesülése szerint a háttérben zajló tárgyalások eredményeként Juscsenkónak máris sikerült elérnie Janukovicsnál azt, amit Julija Timosenko állítólag kategorikusan megtagadott tőle, azaz, hogy politikai pályafutása ne szakadjon meg, s miniszterelnökként tevékeny részese maradjon a közéletnek.

A felek állítólag megállapodtak a "befolyási övezetek" megosztásáról is a leendő Juscsenko-kormányban. Ezek szerint a Régiók Pártjának jutna valamennyi gazdasági és szociálpolitikai tárca, míg az úgynevezett "humán blokk"-ot Viktor Andrijovics elvtársai irányíthatnák.

Első pillantásra talán némileg furcsa lehet az olvasónak a tárcák fentebb vázolt megosztása, ha figyelembe vesszük Janukovics választási kampányának kifejezett társadalom- és humánpolitikai irányultságát, szakértők azonban emlékeztetnek, hogy Ukrajnában a választási ígéretek hagyományosan csak a kampány idejére érvényesek.

Ezt nekünk, magyaroknak sem árt megjegyeznünk, hiszen az elnökjelölt minap megállapodást írt alá három ukrajnai kisebbségi szervezettel, köztük a magát Janukovics mellett már korábban elkötelező Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséggel. A megállapodásban Janukovics nagy általánosságban kilátásba helyezi a nemzetiségi kisebbségek jogainak tiszteletben tartását és az azokat korlátozó intézkedések visszavonását. Csakhogy a Janukovics-Juscsenko-paktum értelmében a kisebbségek számára kiemelten fontos oktatási és kulturális tárca a Juscsenko körül csoportosuló politikai erők fennhatósága alá kerülne, vagyis ugyanazok döntenének továbbra is a minket érzékenyen érintő kérdésekről, akik a közelmúltban bevezették az ukrán nyelvű emelt szintű érettségi rendszerét, akik rendeletet hoztak a magyar oktatásnak ukrán nyelvre történő fokozatos átirányításáról, és akik legutóbb nem rendelték el a tizedikes tankönyvek magyarra történő lefordítását a magyar iskolák tanulói számára.

Ami az ellentételezést illeti a jelenlegi elnök részéről, Juscsenko mindenekelőtt a hírhedt adminreszurszot tudja felajánlani, azaz a helyi közigazgatási hivatalok agitációs lehetőségeit, amelyeket - ugyancsak szóbeszédek alapján - a választások mindent eldöntő második fordulójában vetnének be. Az előző, Janukovics számára sikertelen elnökválasztási kampány ellenére a Régiók Pártjának vezére állítólag változatlanul igen hatékony választási eszköznek tekinti az adminreszurszot, emlékeztetnek a szakírók, utalva a politikus öt évvel ezelőtti kampányára, amelyhez igen jelentős támogatást kapott a megyei kormányzóktól.

Ezenkívül Juscsenkónak még az első forduló előtt feladatai közé tartozna a Julija Timosenko kormányfő és elnökjelölt elleni lejárató kampány folytatása. Ez több szempontból is előnyös lenne Janukovics számára, mutatnak rá megfigyelők, hiszen egyrészt nem elítélendő választási mocskolódásként fogná fel a közvélemény, hanem az állam- és a kormányfő közötti sokéves rossz viszony logikus folytatásaként. Másrészt mentesítené a Régiók Pártjának vezérét attól, hogy maga legyen kénytelen lejárató kampányt folytatni legnagyobb vetélytársával szemben, ráadásul továbbra is hangoztathatná kedvenc elítélő szólamait a "narancsos" erők egymással marakodó, az országot csődbe juttató vezéreiről.

Látnunk kell, hogy jelen helyzet szerint a Janukovics-Juscsenko-paktum híre még alig több találgatásnál, amelyből, ha a közvélemény-kutatási adatok továbbra is olyan kedvezően alakulnak Viktor Janukovics számára, mint eddig, talán semmi sem lesz. Azonban tudjuk jól, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, azaz az elvektől és szabályoktól mentes ukrán politikai életben éppen hogy logikusnak tűnik egy ilyen fordulat, amint a kampány előrehaladtával egyre kiélezettebbé válik a küzdelem. A kételkedők gondoljanak arra, hogy még a két legnagyobb politikai ellenfél, azaz a Janukovics vezette Régiók Pártja és a Timosenko BJUT-ja közötti parlamenti nagykoalíció létrehozásáról felrepült híresztelések sem bizonyultak teljesen alaptalanoknak a közelmúltban.

pszv