Tutajozás a Tiszán

Abban a korban, amikor szárazföldi utak még nemigen léteztek, a folyó természetes "közlekedési folyosóként" kínálkozott. A kutatók véleménye szerint a tiszai hajózás a római kortól kezdve mindig jelentősebb volt, mint napjainkban.

A honfoglalást követően a magyarság ellenőrzése alá vonta a máramarosi sóbányákat, melyek már a rómaiak idején is ismertek voltak. Akkortól a Tisza a történelmi Magyarországon az egyik legfontosabb kapoccsá vált a hegyvidék és a síkság, a Kárpátok és az Alföld, az erdők és a puszta, a sóbányák és a legelő állatok között. A folyó mellett egymást váltották a fűrészmalmok és a sóházak. A kapcsolódás erős volt: a tutajjá összeácsolt farönköket általában sóval megpakolták, s a dupla szállítmány együtt érkezett meg az Alföldre.

Közismert Tiszaújlak jelentős szerepe a Tiszán folyó sószállításban: kamarai sóhivatallal, hajókikötővel rendelkezett. Elsősorban tiszai révéről és sókikötőjéről vált nevezetessé. Az aknaszlatinai, rónaszéki és kerekhegyi sóbányákból kitermelt sót főleg tutajokon szállították a Tiszán Tiszaújlakra és az 1417-ben épült sóraktárban, mai nevén sóházban raktározták el, innen szállították tovább nagyobb tutajokon a folyón és szekereken az ország belseje felé. Esze Tamás, a kurucok paraszti származású vezére rendszeresen sót szállított szekerével Máramarosból Debrecenbe. Egyik útján a tiszaújlaki sóház tisztviselői belekötöttek, elvették szekerét, kifosztották tarpai portáját. Esze Tamás bosszút állt ezért: 1703. május 24-én reggel szegénylegényekből verbuvált két gyalogoscsapattal és 40 lovassal rajtaütött a sóházon, elfoglalta azt. A 14 muskétásból és egy hadnagyból álló őrségből négyet megöltek, a többi közéjük esküdött.

A tutajozás mellett fokozatosan tért hódít a hajóközlekedés; először az áru-, majd a személyszállítás is (vontatott uszályokkal, illetőleg gőzhajókkal). A XVIII-XIX. század fordulójától kezdve egyre több teherhajó jelenik meg a Tiszán. A nagy távolságra történő teherszállítás döntő része vízi úton bonyolódott le.

Széchenyi 1833. szeptember 3-án a Franz I. gőzössel a Tiszán Szegedig hajózott. Ebben az időben indult meg a Tisza szabályozása is, amikor is Széchenyi felhajózott egészen Vásárosnaményig a Pannónia gőzössel. 1847-ben a Tisza-szabályozás munkálatainak menetét tekintette meg a vidéken. Szeptember 9-én a Pannónia gőzös Csetfalva és Tiszaújlak között zátonyra futott. Az éjszakát Széchenyi és kísérete ugyan a hajón töltötte, ám mikor belátták, hogy útjukat egyelőre nem folytathatják tovább, felkeresték a vidék néhány települését. A feljegyzések szerint szeptember 10-ét Csetfalván, 11-ét pedig Badalóban töltötték.

A XIX. század második felében, a vasúti hálózat fokozatos kiépülése után is a vízi út olcsósága miatt sokáig népszerű maradt. A nagyobb fokú folyami közlekedés egyik előfeltétele az országos Tisza-szabályozás volt, amely nemcsak gazdasági-partvédelmi célokat szolgált, hanem "járhatóbbá" is tette a vízi utat. A folyó tervszerű és mind nagyobb fokú szabályozása nemcsak a hajóközlekedésnek kedvezett, hanem a sokévszázados hagyományokra visszatekintő tutajozásnak is. Az összekötözött szálfák, melyek addig elsősorban a só szállításában játszottak nagy szerepet, a polgárosodás következtében önmaguk is keresett és megbecsült portékává váltak. 1880-ban ugyanis a vasút elérte Aknaszlatinát, s a sót már vasúton szállították. Ezt követően fatárgyakat, faszenet, gyümölcsöt és malomköveket szállítottak a tutajok az alföldi városokba.

A tutajozás és a vízi áruszállítás a trianoni békediktátumot követően teljesen visszaszorult a Tiszán, mert a folyó felső szakasza Magyarország határain kívülre került.

Ma Magyarországon már vizsgálják a szakemberek a Tiszán történő vízi áruszállítás újraindításának lehetőségeit, de a mostani válságos időkben rövid távon a sétahajózás és a folyami személyszállítás tűnik a leginkább gazdaságosnak. Sétahajózásra magasabb vízállások esetén a kárpátaljai szakaszok is alkalmasak. De mi, kárpátaljai magyarok egyelőre csak remélhetjük, hogy kilencven évnyi szünet után újra kiaknázhatjuk az őseinket éltető Tisza nyújtotta lehetőségeket.

dózsa